Adria, avagy gyorsan felnőni 2. rész

Bármily csodásan telt is az idő, egyszer ennek a napnak is vége lett.
A szállodában ki – ki pihenni, fürödni ment, készültünk az esti korzózásra. Én a teraszt választottam. Látni akartam a lemenő napot, hátha segít rendet tenni a fejemben. Hiába is próbáltam elengedni magam, a szobából jövő hangok nem engedték.
– Nagyfiú, ideje fürdeni! – Menni kell, majd holnap romantikázok...
A fürdőben nehezen fértünk el, anya tusolt, apa borotválkozott. Illetve anyánál is volt penge. Épp a punciját igazította.
– Neked is le kellene hámozni, sokkal jobb érzés.
– Ne már... épphogy kinőtt rendesen...
– Nincs ellenkezés! Gyere, segítek!
A zuhanyfülke szűk nem fértünk el ketten.
– Tusolj le majd utána lekapjuk.
– Borotvahab?
– Nem kell, a szappan jobban csúszik, csak igyekezz! – Nem kellett nagyon nógatnia, alig vártam hogy a kezébe adhassam a farkam. Mire odajutottam annyit fantáziáltam, hogy állt mint a kapufa.
– Nyugi fiatalúr, most nem szex lesz, hanem munka. Ne rángatózz, nem akarom levágni. – Nyugodt mozdulatokkal húzta a pengét oda – vissza. Valójában nem éreztem semmit, csak némi halk sercegést hallottam.
– Emeld fel a lábad, a zacskód alját is le kell pucolni. – Újra gyerek voltam, akit anyukája fürdet. Merthogy közben végeztünk, már csak tisztára mosta. Olyan érzésem volt mintha megnőtt volna a farkam és minden oldalról fújná a szél. Döbbenetes, de már nem volt merev, egészen kultúráltan viselkedett.
Bermuda és ing, szandál kombináció mellett döntöttem, Apa szintén. Anya válogatott...
Persze a bugyival kezdte. Sárga, vékonypántos, átlátszó darabot húzott magára. Rövid illegés – billegés után fehér csipkés francia darabra cserélte.
– Ez milyen? – Mini farmerszoknya, melltartó gyanánt egy fehér blúz feszesen megkötözve. Csak nyelni tudtunk...
– Á, ha lehajolok kilátszik a bugyim. – De nem a szoknyát húzta le, hanem a csipkecsodától szabadult. Valami mélybordó darabra cserélte, le sem ült csak úgy egy lábon egyensúlyozva próbálkozott. Persze megbillent, mégis az ágyra huppant, ha már ott volt kicsit hanyatt fekve fejezte be az öltözést. Felállt, riszálta magát, a tükör előtt lábujjhegyre állt, forgott. Látszott hogy kelleti magát. Szemünk majd kiesett, csöpögtünk...
– Nem, mégsem ezt, Talán valami könnyűt.
A könnyűt, a nyári ruhát, mintha ráöntötték volna.