A Rock Klub

Szombat este, a szokásos készülődés... Jézusom, de nyúzott vagyok! A vizsgák teljesen kikészítettek! Legszívesebben itthon maradnék, de nem tehetem. Tudom, hogy Ő is ott lesz...
Belenézek a tükörbe... Karikák a szemem alatt, sápadt és beesett az arcom. Olyan vagyok, mint egy vízihulla! Bíztatóan szólok a tükörképemhez:
– Szedd már össze magad, és menj le a klubba! Találkoznod kell vele, hacsak egy pillanatra is, hogy lásd!
– Ugyan már! Nem is ismer! Mondj le, kislány, az álmaidról, úgyse teljesülnek, már egy éve ez megy! – lehangolt a válasz, végül is egy tükörképtől mit várok? Ha így folytatom, begolyózok.
Negyed óráig csak álltam a tükör előtt, gondolkozva a ma estén. Lemegyek! Mit veszíthetek? Legalább látom...

Bár két hónapja is ezt mondtam. Csak még egyszer hagy lássam... Meg még egyszer... Meg még egyszer...
Vettem egy jó zuhanyt. A forró víz kimosta belőlem a fáradtság nyomait, valamivel frissebben léptem ki a zuhany alól. A hajamat vagy háromszor lőttem be, de nekem megfelelt a végeredmény. Felkaptam egy csípőfazonú bőrgatyót, egy trikót, a lábamra pedig az elmaradhatatlan bakancsomat húztam. Elöl acélbetéttel volt kibélelve, és felért a térdemig.
Imádtam! Önmagam védelme érdekében még egy kést is tartottam a szárában.
Egy kis smink... Oké, így már jobb! Felkaptam a bőrkabátomat és beálltam a tükör elé.
– Kőkemény vagy! Mi tagadás? És meg is szerzed, amit akarsz? – kérdezte provokatív képmásom.
– Meg én! – vágtam vissza. – Te meg Barbie maradj itthon és élvezd a csendet! Én most tombolni megyek! – egy kacér mosolyt ejtettem a tükörbe, majd nekivágtam az éjszakának. Csak jót tett a fürdő, állati frissnek éreztem magam!

A buszon állandóan az órámat lestem, vajon mikor... vajon mikor érek már oda? Mikor beállt a busz, fellélegeztem. Át az áruház előtt, keresztül az úton.. Végre, ott a klub. Az ajtóban máris ismerőssel találkoztam. Három puszi, egy kis vállbaveregetés a vizsgák után. Kiderült, rengetegen vannak lent, mindenki pihen a hajsza után. A klub maga a föld alatt van. Elrejtve minden fénytől, és csendes világtól. Lementem egy meredek lépcsősoron, végig egy folyosón, egészen a bejáratig. Megcsapta az orromat a cigarettafüst és a szaga. A zene dübörgött, a bárpult egy ostromlott erőd volt, még a szemközti falaknál is álltak. A csocsó, a billiárd, a játékgépek... Mind el voltak foglalva.