A pávakör 5. rész

Az üzlet forgalma minden várakozásunkat felülmúlta, már két hete voltunk nyitva, most kezdtem látni, hogy alakul a vendégmozgás. A reggeli nyitástól 8-ig sokan voltak, gondolom megtaláltak bennünket a környékbeli irodák. hivatalok, és iskolák. Aztán ebédidőben ismét felpörögtünk, de ez már nem volt olyan erős, mint a reggeli menet, két órára le is zajlott. Aztán néhány óra lazaság, majd 4-5-óra felé ismét egy kicsit felpörögtünk, ilyenkor a haza tartó háziasszonyok vásároltak be. Szombaton délig volt forgalmunk, délután alig valami. Vasárnap csak néhányan találtak meg bennünket. Mind ezeket figyelembe véve a következő képen készítettem el a beosztást. Hétköznap reggel 6-kor nyitunk, és este 6-ig vagyunk nyitva. Reggel a lányok apámtól már hozzák az árut magukkal, mire ide érnek én már bepakolom a kemencét, és sütöm folyamatosan a frissen készült dolgokat. A reggeli pörgéskor a lányok kiszolgálnak, és én közben folyamatosan töltöm a pultot, és a sütőt. Kilenc óra körül otthagyom őket, és felmegyek a lakásomba lepihenni. Két óra felé visszamegyek, és akkor egyikőjük haza mehet, aki marad az zár velem. Szombaton délig vagyunk nyitva, de csak egyiküknek kell bejönni, ketten simán megcsináljuk. Vasárnap pedig zárva vagyunk, úgy gondoltam nem érdemes nyitva lenni, meg hát egy szabadnap nekünk is megjár. Tetszett a kolléganőimnek is ez a felállás, egy kis gond volt csak, amikor Ildikó zárt nekem kellett haza vinnem, mert már nem volt busza. Szívesen tettem, ennyi áldozatot nekem is hoznom kellett, sőt később határozottan örültem, hogy így alakultak a dolgok. Veránál nem voltak ilyen gondok, hiszen ő a céges kocsival járt. Az egyik délután Ildikóval zártunk, ő összepakolt, kitakarított, addig én levettem a pénztárgépet, és elzártam a bevételt.
– Rögtön jövök Tomi, csak előbb letusolok – vonult be az öltözőbe.
– Csak nyugodtan, ráérek – szóltam utána.
Elképzeltem, ahogy levetkőzik, és beáll a zuhany alá. Ennyi elég is volt, olyan merevedésem lett, hogy szinte fájt. Gyorsan bezártam minden ajtót, és utána mentem az öltözőbe. Halkan dudorászott, ledobáltam a ruháimat, és hirtelen elrántottam a zuhanyfüggönyt.
– Segíthetek hölgyem – álltam ott vigyorogva. Ijedtében nagyot sikkantott, és elejtette a tusfürdőt.
– Jaj Tamás halálra ijesztettél. De úgy látom, nem én szorulok segítségre – mért végig mosolyogva.