Átváltozás 3. rész

Az ágyamban tértem magamhoz, kint már sötét volt, felkattintottam az asztali lámpámat. Otthon voltam, legalábbis abban a szobába, amely az elmúlt pár hónapban otthonommá vált. Ledobtam a takarót és felültem az ágyban, rövid halványkékszínű kombiné volt rajtam, valószínűleg meg is fürdettek, mert már nem éreztem a bőrömön azt a különös illatot. Jó volt egyedül. Nyugodtan összeszedhettem a gondolataimat, döntenem kellett. Ami tegnap, vagy ma történt borzasztó volt, és még rémisztőbb, hogy élveztem. Hová jutok, ha tovább haladok ezen az úton? Vessek véget az egésznek? Élni akartam, de normális életet akartam, nem olyat, amelyben mindenről csak a szex jut az eszembe. Miért nem tudok nemet mondani? Mi történt velem?
– Felébredtél kicsim? – nyitott be Aranka néni. Ránéztem, elég hülye kérdésnek tűnt, így aztán nem is válaszoltam. – Jól vagy? – ahogy leült mellém az ágyra szétnyílt a hálóinge és elővillantak hatalmas mellei. – Nem mondjuk el senkinek. Jó? Nem mondjuk el senkinek mennyire, élvezted a dolgot. Felhördültem. Még hogy én vagyok a hibás! Én!
– Az emberek nem értenék, meg mit érzel – folytatta – utánam jöttél és meglested, ahogy masziroznak. Ildi is hallgatni fog. Tetszett neki a bátorságod.
– Én. – kezdtem, de nem tudtam folytatni. Mit mondhattam volna?
– Szeretlek – suttogta a fülembe – amióta megláttalak a korházban, szerelmes vagyok beléd. Olyan csodálatosan finom a bőröd, az illatod. – keze lassan becsúszott a takaró alá és simogatni kezdte a combomat – úgy szerettelek volna megérinteni, magamhoz ölelni.
– És Ildi? – szakítottam félbe – neki miért kellett fizessél?
– Ö – kezdte, majd abbahagyta és tanácstalanul bámult. Én egy kicsit szétnyitottam a lábam, hogy jobban hozzáférjen, hátha felbátorodik – megigéred, hogy nem mondod el senkinek?
– Persze – bólintottam.
– Pirulákat vettem tőle.
– !?
– Nem, dehogy, olyanok, mint az ajzószerek, amit lehet kapni a boltokba, csak ezek egy kicsit erősebbek, oldják a gátlásokat. Feloldottam őket a gyümölcslédbe, nem vetted észre.
– Mióta?
– Két hete. Nálad elég lassan hatott, de most már – mosolyodott el – úgy viselkedsz, ahogy Ildi megjósolta.
– Ha nem hagyod abba – robban ki belőlem a visszafojtott düh – feljelentelek! Megérteted! – ordítottam és megragadtam a karját. Nem akarok a kis kurvád lenni!