Egy csók és más semmi?

A nő

Évek óta ismerem, hisz sokáig együtt dolgoztunk, közvetlen munkatársak voltunk. Az először csak kellemes, kollegáris viszony lassan mély barátsággá alakult, ami akkor sem szűnt meg, amikor visszaköltözött a szülővárosába.
Néztem, ahogy jönnek – mennek életében a szerelmek, és drukkoltam boldogságáért, de sosem jutott eszembe, hogy más irányt is vehet a dolog. Hiszen nekem családom van, és őszintén boldognak gondoltam magam, s neki is felesége, még ha nem is érzi jól magát abban a házasságban.

Azt gondoltam, van egy igazi jóbarátom a szó legnemesebb értelmében. Amikor kishazájába kellett utaznom egy konferenciára, végre a férjemet is bemutathattam neki, de magam is meglepődtem, milyen fura együtt látni őket, s milyen nehezemre esik vele az illedelmes viselkedés tánc közben. Valami megváltozott. Magam sem értem, hogy mi történt velünk, miért kezdtük el egyszeriben vonzani egymást, de ettől kezdve egyre forróbb üzeneteket váltottunk, és egyre vadabb álmokat szőttünk közösen az otthonainkat elválasztó kétszáz kilométer biztonságából. Amikor ismét városába készültem a munkám miatt, éreztem, hogy baj lesz. Az eszemmel tudtam, hogy nem szabadna többé látnunk egymást, de a szám már letagadta a férjem előtt, hogy találkozom vele, a szívem meg öleléséről álmodott. Tudtam, hogy ő is titokban tartja otthon a randinkat, ami most először tényleg randinak ígérkezett, nem csak baráti találkozónak. Már napokkal korábban nem tudtam másra gondolni, csak rá, és arra, hogy : " dehát én szeretem a férjemet és a gyerekeimet, miért akarok érinteni, érezni egy másik férfit ennyire? " Úgy rendeztem mindenesetre a dolgokat, hogy feltétlenül haza kelljen jönnöm délután, és ne legyen túl sok időm vele. A félelem erősen dolgozott bennem.
Aztán eljött a nagy nap. Az amúgy érdekesnek ígérkező előadást úgy ültem végig, mint egy zombi, semmi sem jutott el a tudatomig az előadó mondókájából. Alig vártam, hogy kiszabaduljak a terem levegőjéből.

A következő emlékképem Ő. Ő, ahogy áll villamosmegállóban, fürkészi a tömeget a járművön, ahonnan én már rég kiszúrtam jól ismert alakját.
Egy nagy öleléssel üdvözöltük egymást. Szája már számat kereste, de ijedtemben elfordítottam a fejem, és megpusziltam az arcát.