A boldogság, avagy hogyan dőlnek le az elvek

27 vagyok egyetlen komoly kapcsolat nélkül. Néha jött valaki egy kis időre, akiről azt gondoltam, na majd most, de mindig kiderült, hogy nem én kellek neki, hanem amit adhatok vagy még rosszabb felesége van vagy pasija. Nem panaszkodni és sajnáltatni akarom magam, mert meg van mindenem, amire egy ember vágyhat anyagilag, sikereses vagyok a munkámban, van szerető családom és csodás barátaim. De társam az nem volt. Meleg helyekre nem járok így egy lehetőségem maradt. Nézegettem a társkereső oldalakat és mindig ugyanaz. Az érzelmeket és a fiatal pasikat hajszoló középkorú férfiak, akik ha célt érnek nem tudják, mit kezdjenek vele vagy nem tudják értékelni. Szeretem a 40 fölöttieket ki tudja miért. Egy éjszaka, két-három beszélgetés után, ami arról szól, hogy nekem illetve neki mekkora van közönséges stílusban, irány az ágy, na ezek nekem nem kellenek, gondoltam én jó nekem így egyedül is. (Hazudnék, ha azt mondanám ez a dolog nem fontos, hiszen nekem is vannak elvárásaim a szerszámmal kapcsolatban, de nem ez a legfontosabb témám ismerkedés közben)
Csak minden este úgy feküdni az ágyban, hogy de jó lenne már valakit ölelni, szerelemmel szeretni az bizony átírta amit nagyon hinni akartam.
Aztán megnéztem az adatlapját. Az első kép kicsi, de ígéretes, kértem hadd nézném meg a több is, engedte. A szeme barna és melegen mosolygós, értelmes, kicsit kopaszodó, nagyon helyes, sármos. Ő is megnézi az én lapom. Ír nekem, hogy ő benne talán minden megvan amit keresek 45 éves, szemüveges, pocakos és kissé kopaszodó és még a mérete is megfelelő.
(nem csodákra vágyom a méretekben, hanem egy kellemesen rövid szerszámra)
És én is tetszem neki küldjek képet még, de ne mezítelent mert számára nem az a fontos, hogy mit rejt a gatyám. Pislogok elképedve a gép előtt, elolvasom a mail újra és újra, magamba szívva és ízlelgetve azt a néhány szót, boncolgatva hol a hiba, de nincs. Egyszerű, lényegre törő, őszinte.
Néhány levélváltás és én állat már küldöm neki a telefonszámom, hiszen mindent úgy gondol és szeretne, mint én, a zenéről, az ételről és még száz másik dologról vélekedünk hasonlóan. Ahogy megnyomom a küldés gombot már meg is bánom, de késő bánat. A várakozás végtelennek tűnik.