Különleges szexélményeim 10. rész

Sziasztok. Ismét csak nem tudom folytatni a naplót, mert már megint velem történt egy személyes élmény. Úgy látszik az elmúlt évek csak a feleségemmel szexelek önmegtartóztatását a véletlenek folytán is, most pótolom be. Szóval, most egy különösen perverz, mocskos szexuális élményt sikerült begyűjtenem. Persze az eddigiek sem voltak piskóták, de ez most tényleg kiemelkedik, szóval aki tovább olvas erre készüljön. Mondhatni csak saját felelőségre. Az egész ott kezdődött pár napja, hogy Marci, a fiam is elkapta a járványt, az anyja elvitte az orvashoz.
Igen, de éppen Erika anyja, az anyósom sem volt éppen jól, bár neki a szokásos keringési, vérnyomás stb problémái voltak. Szóval, kis feleségem kitalálta, hogy ugorjak már be anyukához a gyógyszereivel, meg, hogy kell e neki valamit segíteni, mert én úgyis meg tudok lógni a munkából pár órát... Hát persze, meg, de azért ez elég necces, mert ha rájön a nagyfőnök, akár ki is rúghat. Vagy például magára hagyom az építkezést, és ott baleset történik, amikor nekem ott kéne lennem stb. Szóval, inkább ott vagyok ahol kell. Szóval kimentem a rám bízott építkezésre, mindent elrendeztem, aztán gyorsan mentem anyósomhoz. Még jó, hogy ez az építkezés most éppen a nagyvárosban volt, és nem távolabb. Apósom napközben dolgozik egy szerelő műhelyben, szereti is a munkáját, de a főnöke allergiás a szabadságra, ezért nem tudja ő a gyógyszereket intézni. Mire végez, ki van lőve, semmi ereje. Na, lényeg a lényeg, hogy anyósomék panelban laknak, de szerencsére egy viszonylag nagyobb lakásban. Anyósom régebben dolgozott, de ma már a betegségei miatt nem tud. A betegségei a tetemes súlytöbbletétől vannak, ami Erika születésétől kezdett rárakódni, van is asszonynak emiatt rendesen lelkiismeret furdalása, pedig nem csak ezen múlott a dolog, na mindegy.
Amúgy jóban vagyunk az anyósommal, tehát nekem nem nagy gond találkozni vele. Csak a munka miatt aggódtam ugye. Na szóval, anyósomék házához nem lehet közvetlenül odaállni, a helyiek járművei vannak ott. Ezért úgy hetvenméternyire egy fizetős parkolóban szoktam megállni. Lerendeztem mindent anyósomnál meglepően hamar, és már mentem is a kocsi felé. Már nyitottam volna az ajtót, amikor rám szóltak.
– Bocs, ne haragudj.
Oda néztem. Egy pólóba – kisnadrágba öltözött, barna hajú, teltkarcsú kismama szólított meg. A kismamát már csak a maga előtt tartott kisbabás babakocsiból gondoltam.
– Igen? – kérdeztem.
– Nagy kocsid van, te valami főnök lehetsz valahol.