Naplóm 2. rész

1. Kamionos kaland

17 évesen még javában a lázadó tini voltam, aki mindent ki akart próbálni, amit a szülei vagy a keresztény tanítások tiltanak. Így ezen a nyáron elhatároztam, kipróbálom a , bár ismerve annak a testre és a szellemre ható megállíthatatlan romboló hatását, csak az "ártatlannak" minősített cannabist, közismert nevén a "füvet" szándékoztam kipróbálni. A fűhöz ebben az időszakban legkönnyebben hozzájutni Hollandiában, azon belül is Amsterdamban lehetett, így hát elhatároztam, nyári kalandomat ez évben egy kis holland kirándulással kezdem.
Június közepén egy hétre meghívást kaptam Párizsba egy távoli rokontól, s így lehetőségem volt az Európa fővárosának tartott metropolis közelebbi megismerésére. Az egy hétig tartó állandó jövés – menés, rohangálás azonban kifárasztott, s ekkor döntöttem úgy, hogy hazafelé lazításképpen kihasználom az alkalmat, s átmegyek Amsterdamba.
Úgy gondoltam a legolcsóbb és egyben legizgalmasabb megoldás, ha stoppolok. Párizsban vonatra ültem, s Gonesse – ban kiálltam az autópályához vezető út szélén. Délután 3 – 4 óra lehetett már, tűzött a nap, s én kedvenc nyári ruhámat vettem fel: egy nagyon vékony, lenge, drapp színű dresszt, melyet sötétbarna színű virágformák tarkították. Elől gombolós volt, egészen a ruha aljáig, hátul a popsi felett kb. 5 centig teljesen kivágott. Szerettem ezt a ruhát, mert nagyon jól szellőzött, soha nem volt melegem benne, a bugyi alatt 2 – 3 ujjnyira lógott csak le, s hála az elülső gombsornak, tetszés szerinti mértékben nyújtott "belátást" a gombok kiengedésével.
A sors úgy hozta, hogy nem volt szerencsém aznap, kis forgalom volt az úton és a kocsik többsége csak a közeli Thillay – ba és Roissyba tartott. Az ég beborult, s egy hirtelen nyári zápor zúdult rám. A vékony ruha nem sokáig bírta, pár perc alatt teljesen eláztam. Éreztem, ahogy a hideg eső a fejemről akadály nélkül csurog le a mellemen a lábam köz. majd onnan a lábaimon végig a földre. Eleinte jólesett a hűsítő zuhany, de aztán feltámadt a szél és komolyan fázni kezdtem. Már 5 óra lehetett, mikor egy kamion közeledett. Dudált egyet, megállt, én pedig dideregve kapaszkodtam föl a vezető mellé sporttáskámmal. Kedves, ötvenes, mackós férfi volt. Mivel látta, hogy eláztam, gyorsan bekapcsolta a fűtést, majd termoszából forró kávét töltött nekem. A kimerültségtől rögtön hátradöntöttem fejem s megpróbáltam szundítani kicsit. A rádióban halkan kellemes zene szólt.