Egy nyári nap

Igazi forró nyár volt – nappal éktelen hőség, este és éjszaka padig fülledt meleg. Az iskolai stressz után (épp a második osztályt fejeztem be a gimnáziumban) kimondhatatlanul vágytam már a nyári szünidőre, s hinni is alig mertem, hogy vége a tanításnak. Végre kimehetek az erdő széli bányatóhoz, ahol olyan istenien lehet napozni és úszni. A bányató környéke hét közben még a legnagyobb kánikulában is elég elhagyatott volt. Átvágtam az erdőn, és a tóparthoz érve lerúgtam szandálomat, és mezítláb mentem tovább. A meleg homok szinte simogatta a talpamat. Csodás érzés volt. Főleg annak örültem, hogy egy lelket sem láttam a tónál. Elgyalogoltam kedvenc helyemre, ahol egy szikla mögött még akkor is meztelenül tudtam napozni és úszni, ha volt valaki a tónál. A szikla mögötti kis öbölben mindig egyedül voltam, nem kellett tartanom a kíváncsi férfiszemektől.
A magammal hozott gyékényszőnyeget leterítettem a homokba, gyorsan ledobtam magamról mindent, és anyaszült meztelenül belegázoltam a vízbe, amely kellemesen hűtötte forró lábszáramat. De még a combjaimig sem ért a víz, amikor a partról egyszer csak kiáltást hallottam.
– Milyen a víz? – kérdezte egy férfihang.
Ijedten megfordultam, s a szikla tövénél bombernadrágos fiatal srácot pillantottam meg.
– Is... isteni – nyögtem zavartan, de közben alaposan végigmértem a váratlan vendéget. Jóképű, izmos szőke srác volt. A kezeimet a mellem elé tartottam, de mivel a fenekem még kilátszott a vízből, láthatta, hogy nincs rajtam fürdőruha. Nem sokáig teketóriázott, hanem villámgyorsan kibújt combig érő úszónadrágjából, és beszaladt a vízbe. Mire odaért mellém, én ellöktem magam a tó fenekétől, s nagy ívben fejest ugrottam a vízbe. Így aztán több szó nem esett köztünk, hanem gyors csapásokkal mindketten átúsztunk a túlsó partra, majd vissza.
Sportos fiatalember lévén ő volt a gyorsabb. Kiszaladt a partra, és kérdezés nélkül leült az én gyékényszőnyegemre. Én sem szégyenlősködtem, hanem kilábaltam a vízből és mellé akartam ülni. Ő azonban felugrott, és mélyen meghajolt előttem, mint egy lakáj.
– Tamás vagyok – mondta –, de szólíts nyugodtan Tominak.
A mély meghajlás olyan mókás volt, hogy felnevettem, és én is bemutatkoztam.
Közben azonban nem kerülte el figyelmemet jól megtermett, combközépig érő hímtagja a rózsaszínűen fénylő gömbölyű makkal. Addigra már jó néhány péniszt láttam, de ez a körülmetélt hímvessző különösen tetszett.