Hírlánc - Elvira ruhája

Félig már kész volt Elvira újjatlan nyári ruhája, de készre varrás előtt még kellett egy próba.
Apám általam üzent neki, hogy valamelyik nap délután jöjjön próbálni, és akkor kész lesz hétvégére.
Apámék általában fél három tájékán értek haza a melóból, így egész délelőtt egyedül voltam otthon. Úgy ebéd tájékán aztán meg is jelent Elvira. Miniszoknya és mélyen dekoltált, passzos felső volt rajta.
Vajon hová készült? – fordult meg fejemben a pajzán gondolat.
Kölcsönös üdvözlések után bevezettem házba, hellyel , és előhoztam a félkész ruhát.
– Te most tényleg ruhát akarsz próbálni velem? Nincs jobb ötleted? Nem tűnt fel, hogy jóval előbb jöttem, mint ahogy a faterod hazaérne?
Hangja szemrehányó volt, és én igazán beijedtem, hogy megsértődött és elmegy, mielőtt bármi is történne.
– A ruhapróbát amolyan előjátéknak szántam – mondtam szemtelenül és ártatlan arccal – úgy gondoltam, hogy így te szabadulsz meg a ruháidtól. Nem kell bajlódnom vele.
– Ó te lusta disznó! Vagy szereted nézni, ahogy levetkőzök? – bólogattam – Rendben csak meresszed a két szemedet. De aztán kemény legyél mire levetkőzök – és lassú mozdulatokkal szabadult meg kevéske ruházatától. Melltartó és bugyi most sem volt rajta, csak egy áttetsző kombiné, ami éppen nem takart el a szem elől semmit. Ott állt előttem meztelenül, én meg tátott szájjal néztem.
Látványomtól mosolyra derült arca, és tátott számat állam alá téve kezét lassan felemelte. Erre zökkentem vissza a valóságba és két mellét kezeimbe vettem és minőségellenőrzést végeztem. Tapogattam, nyomogattam, számba vettem és csókolgattam.
– No? Meg van mindkettő – kérdezte nevetve – nem kellene már neked is levetkőzni? És meg sem várva, hogy bármit is tegyek, nemes egyszerűséggel lekapta rólam a trikót és a gatyát.
– Látom, már vigyázban állsz. Ezt már szeretem. Rámarkolt farkamra és magához húzott. Csókra tartotta ajkát és én mohón birtokba is vettem vérbőségtől piros ajkait. csókolózás közben megkeményedett mellbimbóit csíptem két ujjam közé és finoman morzsolgattam. Emlékeztem, hogy ezt szereti, beindul tőle. Be is indult. Rálökött a heverőre, és ráült a számra, de úgy, hogy két kezemen térdelt.