T

alf

áb

alf

or

alf

oz

alf

ás

meglepetésekkel 1. rész

Minden nyáron kiveszem július második hetét, és elindulok kempingezni. Kb. öt éve találtam egy megfelelő helyet egy tó partján. Az odaút kellemesen megterhelő, és nem láttam jelét, hogy bárki más járna arra kempingezni. A általában egy vízparti üregben szoktam felállítani. Így tökéletes rálátásom van a vízre, láthatom a túlparton csónakázókat. Ennek ellenére egyedül vagyok, s ez jó így.

Általában horgászom, úszom, és a fárasztó nap után lemosdok a hűs vízben. Bár tudom, hogy nem figyelnek, minden nap eltöltök egy pár órát a parton meztelenül. Néha beindít a tudat, hogy bárki megláthat, ezért néha napkeltekor kiülök, és örömet szerzek magamnak. Egész évben vágyom erre a kis egyedüllétre, felfrissülésre.

Tavaly is ugyanúgy mentem, mint máskor. Szokás szerint senki sem volt a környéken, amikor megérkeztem. Letelepedtem, és a kiadós vacsora után levetkőztem. Éreztem a lágy szellőt az altestemen, nagyon jól esett. Úsztam egyet, majd kifeküdtem a partra. Napnyugta után hamar lefeküdtem, mert meglehetősen fáradt voltam.

Másnap pihenéssel múlattam az időt. Horgásztam, olvastam, úsztam. Vacsora után szokás szerint megfürödtem a tóban, és megnéztem a naplementét. Leültem olvasni a és a lámpa fényénél, amikor mozgást észleltem a bokorban, és valaki pisszegett. Úgy tűnik, a táboromat felfedezték.
Felemeltem a lámpát, hogy körülnézzek. Vajon ki járkál az erdőben ilyenkor? Eltévedtek talán? Eddig jutottam gondolataimban, amikor három ifjú hölgy – egy szőke és két barna – lépett ki a bokrok közül. Hál' istennek fel voltam öltözve.

– Minden OK, lányok? – kérdeztem, mivel nem volt náluk semmilyen cucc egy pár üveg vizet leszámítva.
– Igen, persze – mondta a magasabbik barna, kis bizonytalansággal a hangjában. Az alacsonyabbik barna elfordította fejét, mintha zavarban lenne.

Úgy álltak ott, mintha egyenesen sajnálnák, hogy ide jöttek. Amint beléptek a lámpa fénykörébe, alaposabban is megnézhettem őket. A magasabbik barna 175 cm körüli volt, nyúlánk termetű. Kissé rendezetlen ruhája ellenére látszott, hogy jó teste van. Az alacsonyabb barna egyszerűen nézett ki. Lófarokba kötött haj, szemüveg. Ezzel szemben, bár átlagos termetű volt, a szőkén semmi más nem volt átlagosnak mondható. Teste szinte átütött a vékony ruházaton, kék szeme szikrázott a lámpafényben.
– A közelben ?
A két másik a magas barnára nézett, mintha ő lenne a szóvivő.
– Olyasmi. Azért nem olyan közel.