A szűz asszony 4. rész

– Hol is hagytam abba tegnap?
– A Ninonnál tett látogatásod volt a vége.
– Igen, most már tudom, emlékszem. )
Tudod, ettől az időtől kezdve rendszeresen, csaknem minden nap meglátogattuk egymást. Időközben én is megrendeltem a szerszámot, hogy ha bármelyikünk megy látogatóba, mindig kéznél legyen, sőt személyes használatra is. Persze, mondanom sem kell, férjem mindebből semmit sem tudott. Örült annak, hogy a bájos szomszéddal ilyen szoros barátságot kötöttünk, és így nem vagyok csak az ő társaságára utalva. A heti egyszeri látogatásain kívül csak az étkezéseknél láttam. Ilyenkor figyelmesen érdeklődött hogylétem felől és Ninonról.
A Ninonnal folytatott viharos nemi életen kívül csendesen, békésen peregtek a vidéki élet napjai. Lovagolni nem szeretek, ezért csak ritkán ültem nyeregbe. Szívesebben festegettem. A táj szépsége számos színes témát kínált. Ha megfogott egy-egy szép tájrészlet, addig nem mentem el onnan, amíg albumom részére meg nem örökítettem.
Egy alkalommal sötét és zord vízmosás nyerte meg tetszésemet. A föléje hajló lombsátor csak itt-ott engedte be a napfényt. Csodálatos félhomály. Napokig ültem itt festegetve, pihenve, gyakran álmodozva. Senki és semmi nem zavarta tökéletes magányomat. Már körülbelül negyedik napja dolgozgattam itt. Forró nyári délelőtt volt, jól esett, üdített a vízmosás fölé hajló lombsátor árnyas hűvöse. Elmélázva dolgoztam ecsetemmel, amikor halk szusszanás ütötte meg fülemet. Hátrapillantottam. Csaknem közvetlenül mellettem csinos pofájú kecske állt, és elmerülve nézte a vászonra rakott színeket. Meglepett a váratlan látogatás, de a következő pillanatban már örültem is a szokatlan és műélvező társaságnak.
Táskámért nyúltam, letörtem egy darabkát a vajas kenyérből, s az állat felé nyújtottam. Bizalmatlanul közeledett, óvatosan megszaglászta, aztán lenyalogatta róla a sót, és a többit otthagyta. A bemutatkozás után tovább legelészett körülöttem.
Számítva újabb találkozásunkra, másnap káposztát és sót is vittem magammal. Nem vittem hiába, mert a tegnapi látogatóm ismét megjelent. A magammal vitt ínyencfalatok révén hamarosan összebarátkoztunk úgy, hogy déltájban már olyan hűségesen feküdt lábaimnál, mint egy kutya.