Esős idő

Fanni jó barátom, ő a szomszéd faluban lakik. Egy borús nyári napon, amikor az idő fülledt volt és a levegő páratartalmától ragadt minden, átjött hozzám beszélgetni, mivel már régóta nem találkoztunk. Javasoltam neki, hogy menjünk el sétálni kicsit, abban bízva, hogy nem fog esni. – Rendben van, de ha elkap minket, akkor rajtad állok bosszút! – mondta nevetve. El is indultunk, kb. 10 perce róttuk az utcákat, mikor hirtelen, minden előjel nélkül(igaz, a felhők azok voltak) elkezdett szakadni az eső.

Rohantunk haza hozzánk, ahogy csak tudtunk. Mire beértünk a házba, már csuromvizesek voltunk. Mivel Fanninál nem volt más ruha, adtam neki egy hosszú pólót, ami leért majdnem a térdéig, illetve egy papucsot. Szüleim nem voltak otthon. Én leültem a konyhába, s kivettem a hűtőből két üdítőt, mert annak ellenére, hogy az eső lehűtötte a levegőt, a lakásban még mindig fülledt meleg uralkodott. Egyszercsak megjelent mögöttem.
– Szerencséd, hogy barátok vagyunk, különben már kaptál volna két pofont. Ilyenkor elindulni a legnagyobb marhaság volt tőled! – mondta, de látszott rajta, hogy csak viccből mondja.
– Ne haragudj – válaszoltam bűnbánó képet vágva, aztán vigyorogva folytattam: – nem tudtam, hogy neked árt egy kis víz.
– Hülye barom – szólt ő is nevetve.

Tudni kell róla, hogy akár az átlagos csaj leírást is lehetne rámondani. Vékony, de nem csontváz alkat, világos bőr, szőkésbarna haj, zöld szem. Szép lánynak tartottam, ugyanakkor emberileg is jól kijöttünk egymással. Leültünk az asztalhoz, s elkezdtünk dumálni, úgy mindenféléről, közben pedig üdítőt ittunk. Ahogy keresztbe tette a lábait, felhúzódott a póló, egészen a csípőjéig, s kivillant a teljes combja. Nagyon szép volt, teljesen felforrt a vérem. Észrevehette, hogy nézem, mert abbahagyta a beszédet. Mikor feleszméltem, már elég kétértelműen mosolygott rám.
– Mi van bajnok, mit látsz?
– Ööö – kezdtem neki – semmit, csak elbambultam...
– Na persze – mondta, majd odahajolt hozzám, a megcsókolt. Teljesen váratlanul ért. Majd felkelt a helyéről, beült az ölembe, s ismét megcsókolt, de már hosszan, nyelvét a számba dugva.
– Fanni...
– Psszt, ne beszélj – suttogta. Oda hajolt a fülemhez, s belesúgta: Kívánlak! Éreztem, hogy nincs visszaút. Hosszú évek óta ismerjük egymást, s jó barátok vagyunk, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet köztünk. Igaz, sokszor gondoltam rá, mivel nagyon bejött nekem.