Fantasy for D. 5. rész

Megint a kedvenc helyére készült, tanulni. Utolsó éves egyetemista volt, rutinos vizsgázó, ezért néha nem a kollégium szürke falai között nyomta magába a legújabb paragrafusokat, hanem kiment a kisváros szélére, a folyópartra. Volt ott egy várrom, a tövébe réges – régen kitettek néhány padot, amelyek a folyóra néztek. Kevesen tudták ide az utat, ő is csak véletlenül találta meg. A folyó túlpartján már többen járkáltak, ott is volt néhány pad, ezeket általában szerelmespárok foglalták el, a néhány sétáló pedig diszkréten kikerülte őket.
Ide indult, kezében a könyvvel, egy pléddel, meg egy üveg ásványvízzel. A kora délutáni nap éppen odatűzött, így egy kis vállpántos felsőben és egy laza shortban indult el.
A plédet leterítette, majd törökülésben, a folyó felé fordulva ölébe vette a könyvet. Szemből tűzött a nap, és nem szerette volna, ha csíkos marad a válla, így lecsúsztatta a pántot. Mellbimbóit még éppen fedte az anyag, és a szemközti padokon is csak egy – két szerelmespár feledkezett egymásba.
Testét hevítette a nap, agyát szárította a sok jogi kifejezés, így kinyitotta az ásványvizet, és ivott pár kortyot a hűvös folyadékból. Egy kicsit magára is locsolt, ruhája hűvös nedvességgel tapadt kebleire. "Ettől a látványtól biztos beindulna Péter" – gondolta mosolyogva. Barátjával utoljára tegnap este vívtak "párnacsatát", így élénken emlékezett a történtekre.

Felnézett, és a szemközti padot épp elfoglalta egy fiú. Ahogy odanézet tekintetük találkozott, s ő zavartan fordult el. Ilyen távolságból nem sokat láthatott, de mégis megzavarodott egy kicsit. Aztán visszatalált a könyvhöz, újabb oldalakon rágta át magát. Szinte észre sem vette, és ujjai a short alá csúsztak.