Ments meg!

Jill felsóhajtott, mikor meglátta az újabb e-mailt Garethtől. Először még mulattatta őt kettejük kis titka. Sosem történt volna meg, ha tavaly nincs az a péntek éjszakai szex. Maga a szex feledhető volt, ám ami másnap reggel történt, az már korántsem.
Gareth ügyetlenül próbálta elverni az ő seggét, hasra fordította őt meztelenül az ágyában, háromszor paskolt a fenekére, ekkor azonban sikerült felugrania és elszöknie, mielőtt a férfi megragadhatta volna. Gareth ugyan bocsánatot kért, de korántsem bánta meg tettét. Azt magyarázta, hogy ez az ő kis , és hogy sok más hódításánál bevált, meg hogy rájött, leginkább tettekkel lehet levenni lábáról a kiszemelt alanyt, nem pedig szavakkal.
Jill néhány szóval kitért arra, hogy sohasem alázná meg saját magát azzal, hogy egy férfinek engedje elverni a seggét, és ha Gareth egy kicsit is tisztelné a nőket, kétszer is meggondolná, mielőtt még egyszer ráver valakinek a fenekére.
Gareth azonban nyilvánvalóan nem szívlelte meg, amit ő mondott neki. Sőt, láthatólag perverz örömét lelte abban, ha a legapróbb részletekig beszámolhatott neki épp soros szeretőiről és arról, hogy mennyire kedvüket lelték egy jó kiadós elfenekelésben és mennyire felizgultak ettől. Jill meg volt győződve arról, hogy a sztorik legtöbbjét – ha ugyan nem mindegyiket – csak kitalálta, és ezt meg is mondta a férfinak. Ettől függetlenül csak jöttek az e-mail üzenetek.
Jill most mély lélegzetet vett, és a legújabbra rákattintva kinyitotta azt.
–  Tegnap este megint találkoztam azzal a vörös hajúval. Ebben a hónapban már harmadszor. Igazából arról beszélgettünk, hogy ő az állandó partnerem lesz. Remek segge van! És tényleg totál vörös, miután az ölembe fektettem és elfenekeltem.
Jill most a válaszra kattintott.
–  Este hétkor a Vörös Oroszlánban. Csak mi ketten.

Négy órával később egymással szemben ültek a kocsma egyik diszkrét bokszában az asztalnál.
–  Na, mi a helyzet veled? – kérdezte Gareth.
Semmi különös. Csak arra gondoltam, talán többet kellene eljárnod otthonról. Újabban túl sok időt töltesz képzelgéssel.
–  Korántsem! Ilyesmire nincs is időm az új játszótársam miatt.
–  Ja, amiatt a "vörös hajú" miatt? – azzal Jill az ujjaival mutatta az idézőjelet. – Hát igen, ti ketten igencsak elfoglaljátok egymást. És úgy látszik, ő a tökéletes számodra. Olyannyira, hogy akár te magad is teremthetted volna.
–  Jól hallom, hogy kételkedsz, nyuszikám?