A legfájóbb nem...

Forró nyári nap volt. Végre odaértünk a motoros találkozóra. Alig vártam, hogy kezembe szoríthassak egy korsó hideg ... Végre megkapom, amire annyira vágyom.
Megérkezik Ő is. Hosszú haján megcsillan a fény. Szinte a napszemüvegén át látom, hogy szíve szerint azonnal ledöntene ott a padon. De csak jön, három apró, de annál érzékibb puszival üdvözöl. Furcsán nézek rá, amit Ő azonnal meg is ért. Válaszol pillantásomra, a barátnője csak holnap érkezik meg a buliba.
Néhány korsó később, enyhén illuminált állapotban kezembe veszem az irányítást. Aljasan ellopom a hajgumiját, majd játékos kergetőzésbe kezdünk. Egy tisztáson egy kis tó mellett lyukadunk ki. Rossz érzésem támad, menekülnék... Valahogy nem tudom elviselni, hogy amiatt a nő miatt hagyott el... Nem szép csaj... Egyáltalán nem. Ráadásul beképzelt és buta is... És ezt nem csak én gondolom így... De mért is beszélek erről?

Amikor meglátta hirtelen elkomoruló arcom, magához húzott. Halkan a fülembe súgta, hogy szeret. Távol voltunk a koncert és a motorok zajától. Hallottam, a lélegzetét, egyre gyorsuló szívverését. Lassan megcsókolt. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, nyelvünk egyre csak hadakozott, többet akartunk. Halk sóhajok hagyták el ajkamat. Éreztem, hogy képtelen vagyok Őt elengedni.
Néhány pillanattal később már a fűben feküdtem, alatta. Boldog voltam, nem akartam már menekülni. Érezni akartam mielőbb. Kezei lassan simogatták és gyengéden szorították melleimet. Csókolni kezdtem a nyakát, sóhajtásaim már többet tükröztek gyengéd vágynál, Ő azonban gyengéd maradt velem. Lassan felültetett és levette rólam az apró kis toppot, ami alatt bimbóim már feszesre keményedtek. Csókolni és harapdálni kezdett. Már nem tudtam magam visszafogni, mielőbb érezni akartam meztelen testét a bőrömön.