Édes hármas 4. rész - A meglepetés

Már napok óta tombol a kánikula, s bár én szeretem a meleget, most mégis nagyon jólesik a huvös, ami az ódon bérház kapuján belépve fogad. Már csak ebbol a szempontból is nagyon jól jártam a cserével, ezerszer jobb itt, mint panelházas albérletemben aszalódni. Amikor a nyaralásból hazatérve az a hír fogadott, hogy a fobérlom megint emelte a lakbért, bedühödtem. Már így is csillagászati összeget fizettem, és az már végképp irreális volt, amit most kért.
Persze tudtam, hogy nem lesz könnyu jobbat találni, nem véletlenül panaszoltam el a bajom Ariéknak. Nekik sok barátjuk van, gondoltam, hátha tud valamelyikük ajánlani egy megfelelo helyet. Amikor elmeséltem Arinak a dolgot, átment Gáborhoz a konyhába, halkan beszélgettek pár percet, aztán odajöttek hozzám, és felajánlották, hogy társuljak be hozzájuk harmadik lakótársnak. Csak akkor derült ki, hogy a lakás tulajdonképpen Ari szüleié volt eredetileg, de ok vidékre költöztek pár éve, Arinak viszont túl nagy volt a lakás, a rezsije is sok, ezért keresett maga mellé lakótársat. Így ismerte meg Gabit, és így barátkoztak össze. S bár az én ideköltözésemmel kicsit összébb kell húzódniuk, mert Gabi átengedi nekem a kisszobát, ami eddig az o birodalma volt, és ezentúl együtt alszanak majd Arival, de szerintük sokkal jobb lesz így, ráadásul a lakás fenntartása is kevesebbe kerül majd, ha hárman fizetjük. Tekintettel arra, hogy az estéim és hétvégéim nagy részét úgyis itt töltöttem az utóbbi idoben, nekem igazán csak elonyös lehetett ez a csere, így aztán hamar megegyeztünk, s még azon a héten, vagyis épp egy hete átköltöztem.

Míg capalatok fel a lépcson a másodikra, már elore elképzelem, hogy milyen jó lesz végre megszabadulni az átizzadt gönceimtol, és beállni a hideg zuhany alá. És ha már szép tiszta leszek, talán végre találunk módot Gabival, hogy megtaláljuk az orvosságot arra a zavaró bizsergésre, ami valahol a köldököm táján mászkál már napok óta.
Azóta a bizonyos este óta ott a nyaralóban, nem volt részem semmi kellemes összebújásban. Miután magamhoz tértem, és rendbeszedtem magamat akkor, a fiúk nagy komolyan leültek velem beszélgetni. Elmondták, hogy mindketten nagyon szeretnek engem, és nagyon jó volt nekik így hármasban, és ok azt szeretnék, ha én is el tudnám fogadni ezt az édes hármas kapcsolatot, de semmire sem akarnak , úgy döntök, ahogy akarok, ok mindenben hozzám fognak alkalmazkodni. Ha ido kell, míg meggondolom, hát ido is van rengeteg, ha csak egyiküket választom, akkor se lesz harag a másikkal. Én meg rágódtam egy ideig a dolgon, de végül is úgy láttam, mindkettejükben van olyan, ami miatt szeretem oket. Csak egyiküket nem tudnám úgyse választani, mert nem tudnám, melyikük legyen az, és a másiknak se akarnék fájdalmat, vagy csalódást okozni. Az meg, hogy egyiküket se válasszam, szóba se jöhet. Ahhoz túlságosan is kedvesek nekem. Így hát megmondtam nekik, hogy rendben, de nem hiszem, hogy hétköznapi szinten is tudnám élvezni az olyan intenzív szeretkezést, mint amit csináltunk. Mire bólogattak, hogy minden úgy lesz, ahogy én akarom. És tényleg úgy lett.

Azután az este után vagy két napig senkit és semmit nem kívántam, és ok látták is ezt rajtam, nem közeledtek. Harmadnapra meg pirosra váltott a naptáram, lett is rögtön nyugös hangulatom. Türelmesen állták azt is. Aztán meg kicsit fárasztó volt visszacsöppeni a munkába a nyaralás után, meg a költözési hercehurca is lefoglalt, hétvégén meg haza kellett mennem a szüleimhez – egyszóval nem sok ido és energia maradt hancúrozásra. Vagyis már 3 hete annak a bizonyos estének, és most már nagyon idoszerunek érzem, hogy végre közelebbrol is megismerkedhessek Gáborral. Hiszen tulajdonképpen még nem is szeretkeztem vele úgy, ahogy azt szokás. S mivel Ari mindig késobb ér haza, ma talán lesz is alkalmam kielégíteni a vele kapcsolatos kíváncsiságomat. No persze jó lenne, ha nem csak a kíváncsiságom elégülne ki. : – )

De most eloször is a tusolásra vágyom, mert már tapad rajtam a ruha. Az ajtón belépve azonban rögtön megállapítom, hogy arra még várnom kell egy darabig, mert Gabi már itthon van. Hallom a fürdoszobából a víz zubogását. Persze neki is az volt az elso dolga, hogy beálljon a víz alá, ebben a melegben ez értheto is. No de talán szorít nekem is ott egy kis helyet – jut eszembe a pajzán gondolat. Leteszem a táskám, lerúgom a szandálom, és kaján mosollyal az ajkamon csendesen benyitok az ajtón, hogy megnézzem ot magamnak.

Hát az arcomra dermed a mosoly meglepetésemben! Ilyet se láttam még! És nem is számítottam rá. Mert a zuhany alatt nem Gábor áll, hanem Ari. Persze Gabi is ott van, de o nem a tisztálkodással foglalkozik. Igaz a barátja se arra koncentrál, hanem inkább arra, amit a kádban elotte térdeplo Gábor csinál. Arcán valami édes kifejezéssel szopja Ari méretes szerszámát, és közben a fenekét simogatja. Ari meg hátravetett fejjel, behunyt szemmel, elnyílt szájjal élvezi, ahogy a farka eltünik Gabi szájában újra és újra. Aztán Gabi elhúzza kicsit a fejét, búcsúzóul még végignyalint vagy kétszer a hosszú hímtagon, és mosolyogva feláll, hogy összecsókolózzon Arival. A csók elott egy pillanatra egymás szemébe néznek, és olyan gyöngéd és szerelmes a tekintetük, hogy megremegek. Szépek. Nem tudok mást mondani: szépek így együtt. Nagyon szépek.
Most kattan csak be Ari néhány mondatának értelme az agyamban, most értem meg, hogy valójában milyen kapcsolat, milyen fajta szeretet van a két fiú között. El is bizonytalanodom rendesen: vajon mire kellek én nekik egyáltaláno
De nincs idom ezen töprengeni, mert megérzik, hogy ott állok és figyelem oket. Felém pillantanak és most ok dermednek meg meglepetésükben. És meg is ijednek, látszik az arcukon az 'istenem, most mi leszo' kifejezés. Megható az ijedtségük, megsajnálom oket, és gyorsan kedves mosolyt varázsolok az arcomra, hogy megnyugtassam oket: nincs semmi baj. Megértik az üzenetet, és hatalmas sóhaj tör fel mindkettobol, aztán zavartan elnevetik magukat, elpirulnak. Hogy oldjam ezt a zavart is, nagy lendülettel belépek és hangosan, haragot játszva megkérdem:
– Mikor jöhetek már én is végre zuhanyozni? Kéretik az egyéb dolgokat másutt intézni, és a terepet átengedni nekem!
– Már itt sem vagyunk – tüsténkednek, és a törülközoiket magukra kapva, szinte kiviharzanak. Azt hiszem, most nekik kell egy kis ido, míg magukhoz térnek. Igaz, az nekem sem árt.

Míg élvezem a víz paskolását, átgondolom a helyzetet, de igazából én már semmin nem csodálkozom. Eddig még csak jól jártam, amikor rájuk bíztam magam, és valami azt súgja, hogy ezentúl sem lesz ez másként. Az utóbbi napokban kezdek rájönni, hogy túl sok korlát és fal vette eddig körül az életem, és tette azt – magamnak igazán bevallhatom – sivárrá. De amióta hagyom, hogy az érzéseim és az ösztöneim vezessenek, amióta a belso hangomra hallgatok, és nem a társadalmi elvárásokban gondolkodom, több örömben és élvezetben volt részem, mint valaha is.
És a belso hangom most azt súgja, hogy amit az elobb láttam az szép volt, és igen, furcsa de így van: természetes.
És izgalmas! Behunyom a szemem a zuhany alatt állva, úgy mint az elobb Ari, és megpróbálom beleképzelni magam a helyzetébe, hogy vajon mit érezhetett. Ettol a beleképzeléstol kap csak igazán erore az a bizsergés, ami most levonul az alhasi részbol mélyebbre, a két combom közé. Nagy – nagy ürességet érzek most ott magamban, hát vigasztalásképpen megsimogatom a becézgetésre sóvárgó területet. De csak annyira, hogy bírja még egy kicsit a éhezést. Elzárom a csapot, magamra tekerem a fürdolepedom, s még úgy, félig vizesen elindulok a fiúk szobája felé. Máskor azért kopognék, de most nem. Látni akarom, mit csinálnak.

Hát semmi különöset, legalábbis ahhoz képest, amit a fürdoszobában láttam. Ari az ágyon ül, Gabi meg mögötte térdel, és ha jól látom a vállát masszírozza. De amint meglát, abbahagyja, és kérdoen néznek rám. Vetek egy pillantást Ari ölére, s miután látom, hogy teljes harci díszben van, odaballagok az ágy melletti fotelba, belekuporodok velük szemben, elmosolyodom, és a világ legártatlanabb hangján megkérdezem:
– Ugye nem zavarok?
A két fiatalember összenéz, aztán kajánul elmosolyodnak: – Ugyan már, miért zavarnál?
– Akkor folytassátok csak nyugodtan.
– Nem jössz ide mellénk?
– Nem, most még nem. Csak szeretnék egy kicsit gyönyörködni bennetek.
Érdekes módon ettol már egy kicsit zavarbajönnek, elpirulnak, de aztán megvonják a válluk:
– Végül is, miért ne?
Gabi folytatja a masszirozást, bár nekem úgy tunik, hogy az egyre inkább simogatás. És a fejét is vágyakozón egyre közelebb dugja Ari nyakához, arcához. Kezdi mélyen szedni a levegot, aztán már lehelletnyi puszikat is ad Ari vállára, nyakára, füle tövére. Nem látom így a farkát, de biztos meredezik neki is. Aztán oldalra húzódik, és ráhajol Ari ölére, hogy ott folytassa, ahol a fürdoszobában abbahagyta. Tanulmányt lehetne írni Ari arcáról, ahogy szemét megint lecsukva hátraveti a fejét a gyönyörtol. A szája megint kinyílik, és látom, hogy remegnek az ajkai. Aztán lenéz, és a látványtól, ahogy a farka eltunik a kedvese szájában, teljesen beindul. Eddig csak passzívan turte, hogy kényeztessék, de most többet akar. Ütemesen mozgatja a csípojét, és ez hamarosan meg is hozza az eredményt: párszor összerándulva elélvez. Aztán hanyat veti magát az ágyon, és boldog, kielégült mosollyal turi, hogy Gabi tisztára nyalogassa. És Gabi, mint egy cica szorgalmasan tisztába is teszi a nyelvével. S teszi ezt olyan ügyesen, hogy mire a muvelet végére ér, megint ágaskodik a kiskakas. Aztán feltérdel, átveti a lábát Ari mellkasa felett, és feljebb csúszik, hogy elérje ot Ari szája. Nem túl jó így a rálátásom, átteszem hát a megfigyelo pontomat a fotelból melléjük az ágyra. Felrezzennek egy pillanatra, úgy látszik, teljesen elfeledkeztek eddig rólam.
– A kis kíváncsi – mondja Gabi, aztán nem törodik többet velem o se. Két kezével megemeli Ari fejét és tartja, amíg Ari kezével Gabi fenekébe kapaszkodva szopja ot. Kis ido múlva hagyja, hogy Ari visszafeküdjön, és még feljebb csúszik, szinte ráguggol Ari szájára, hogy a heréit is kényeztethesse. Ari se kapaszkodik már a fenekébe, hanem gyöngéden simogatja azt. Eloször csak az izmos félgömböket, aztán középsoujjával végighúz a vágaton párszor felülrol lefelé, végül megállapodik a lyuk körül és kis körzés után eltunik benne egyre jobban. Gabiból elobb mély sóhajokat, aztán izgatott remegést csal ki az az egyetlen ujj, no meg a nyalogató nyelv, a finoman szopogató, morzsolgató ajkak. Végül nem bírja tovább a feszültséget: ki – és elhúzza Ari kezét, leszáll róla, hanyatfekszik, és a lábait térd alatt átkulcsolva a karjával felhúzza a combjait.
– Gyere – hívja Arit. – Gyere – nyögi megint vágyakozón.
Ari odatérdel a lába elé, de valami nem tetszik neki. Kitalálom a gondolatát, és odanyújtom neki a hátam mögül a kispárnát.
Jól ismerem már én is azt a kispárnát, nagyon jó szolgálatot tud tenni ilyenkor az ember dereka alatt! S igazán ismeros az a pozició is, ahogy most Gabi fekszik arra várva, hogy Ari gyönyöru, kemény fasza végre beléhatoljon. Jaj, nagyon is ismeros, nagyon is el tudom képzelni, mit érezhet Gábor! Úgyannyira el tudom képzelni, hogy most már megint kell egy kis csitítás a kezemmel a lázadozó testrészemnek. De nem viszem túlzásba, mert akkor egy ido után biztos be akarnám hunyni a szemem, és most látni akarok. Mindent látni akarok!

Hát van is rögtön olyan izgató látványban részem, hogy mégiscsak megint oda kell nyúlni a combjaim közé. De most már elindul a másik kezem is a fenekem irányába, mert arrafelé is kezd vállni a hiány. Én egyelore csak a bejáratokat simogatom finoman, Ari viszont már mélyen bennejár Gábor fenekében. Teljesen eltunik benne a férfiúi dísze, látom, ahogy Gabi megremeg, amikor a herék hozzásimulnak a fenekéhez. Nyög egy nagyot a kéjtol, aztán elkezdi ütemesen mozgatni a fenékizmait. S közben most o markolássza a takarót a kéjtol. Ez a mozdulat is nagyon ismeros nekem, csak még jobban beleélem magam a helyzetébe, szinte érzem Arit magamban. o épp mozdulatlanul, lihegve élvezi, ahogy Gabi most a farkát masszírozza a fenekével, aztán végigsimít a barátja farkán. Gabi ettol rögtön elernyed, és Ari elkezdi finoman, de mélyen pumpálni. Közben figyeli, mint tunik el, majd bukkan elo a lukból a legnemesebb testrésze. Kicsit közelebb húzódom, hogy én is jobban lássam, aztán nem bírom megállni, és kinyújtom a kezem, hogy én is résztvegyek az örömükben. Egyelore beérem annyival, hogy jobb kezemmel Ari fenekét simogatom, különös tekintettel az anusz környékére. Felfokozott izgalom az eredmény, bár kétlem, hogy ebben az állapotában tisztában lenne vele Ari, hogy ki nyúlt hozzá. Szerintem nem is tudatosodott benne az érintés ténye, annyira nincs most magánál – látom a szemén. Hirtelen kirántja magát, és gyorsan hasrafordítja Gabit. A combjait fogva jelzi, hogy szeretné, ha széttett lábakkal felnyomná a fenekét, s mikor ez bekövetkezik, rögtön beléhatol megint. Aztán folytatja a folyamatos, egyre gyorsuló tempójú dugást.

Amíg helyezkedtek, elengedtem Arit, de most, hogy látom, már nem sok van hátra egyiküknek sem, szeretném megint egy kis plusz élvezethez juttatni oket. Elorehajlok, jobb kezemmel megtámasztom magam, a ballal meg benyúlok Gabi hasa alatt, hogy onnan érjem el Ari heréit. Pont jókor idozítettem, mert láthatólag Arinak ez az utolsó behatolása az orgazmus elott, és ahogy épp a kritikus pillanatban érintem meg finoman az ujjaim hegyével, kiállt egy nagyot, és hosszan, hevesen ejakulál. Látni az egész testén, ahogy rázza a kéj. Gabi ugyanebben a pillanatban megy el, talán épp annak köszönhetoen, hogy egyszerre élte át, amint az a kemény fasz egy utolsót döf bele, és ezzel ellentétes irányban mozogva végigsiklott a hímvesszojén elobb a tenyerem, majd az alkarom finom bore, hogy végül megálljon a könyökhajlatommal a makkjához érve. Elönti a karom a kiömlo spermája, érzem, ahogy meg – megrándul a pénisze.

Nem mozdulok, míg el nem csitul az orgazmusuk, s amikor Ari ráborul Gáborra, majd az oldalukra fordulva átöleli, hogy így, még beléhatolva pihenjenek meg, akkor is csak ülök ott mellettük a lábamat magam alá húzva, a nedvességtol fénylo karom az ölembe ejtve. Várom, hogy végre kinyissák a szemük, és abból is lássam az örömük, ne csak az arcukról. Gabi néz fel eloször, és meglátva engem, rámmosolyog. Aztán kinyújtja a kezét, mutatóujját megmeríti a kezemen lévo spermában, amely a sajátja. Szájába veszi az ujját, és pajzán mosollyal lenyalja. Megint felvesz egy adagot az ujjára, és most hátranyújtja Arinak, aki játékosan úgy kap utána, mint a csont után. Harmadszorra engem meg, nem sok ízt érzek, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láthatólag örömet szerzek vele neki.
De kezd zavarni az a száradó nedvesség a karomon, otthagyom hát oket, és visszatérek a fürdoszobába, hogy megmossam a kezem. A fürdolepedo már rég leesett rólam, de minek is az, meleg van. Sot, kánikula.