Levél egyetlen szerelmemnek 1. rész

Drága Szerelmem!
Levelem megírását ezen a forró pénteki reggelen semmi más nem vezérli, mint az, hogy tudd, mennyire vágyom rád. Őszinte leszek: az a célom, hogy elázzon a bugyid, és elmerülj azokban a bizonyos hullámokban.
Mert mostanában minden éjszaka veled álmodom. Teljesen ismeretlen, de gyönyörű helyen, vízparton állsz a gyönyörű zöld ruhádban. Odalépek hozzád, bátortalanul végigsimítom az arcod, lehajolok, hozzád, és gyengéden megcsókollak. Te felnézel rám azokkal a gyönyörű zöld szemekkel. Látom bennük a lobogást, azt a lobogást, amivel egy nő csak ARRA a férfira tud nézni, a lángot, ami csak irántam gyúl a szemedben. Így nézzük egymást pár másodpercig. Éveknek tűnnek. Gyönyörű, boldog, szerelmes éveknek.
Aztán lábujjhegyre állsz, karoddal körülfonsz, magadhoz húzol és megcsókolsz. Szenvedély ég az ajkadon. Megölellek, egymáshoz forrunk. Nyelvem felfedezi a szádat, és mindkettőnket izgató táncba kezd a te nyelveddel. Ahogy karomban tartalak, egyik kezemet szabaddá teszem. Megsímogatom a hátadat, s keresem fehérneműd körvonalait, de nem találom. Nincs is. Egyetlen lenge könnyed ruhában vártál engem. Amikor megérzed, hogy felfedeztem, rám nézel, cinkos mosollyal kibontakozol a karjaimból, és egy ágyhoz vezetsz. Nem olyan, mint a tiéd, nem olyan mint az enyém. Ágy. Valahonnan a semmiből. Fogom a kezed, amikor leülök az ágyra. Te lábaid közé véve engem az ölembe ülsz, és elsuttogod vallomásod. Egy szó. Szép. Tőled mindig, és ha szemebe nézel, meg kell küzdenem a könnyeimmel. Most is ezt teszem, miközben a torkomra forr a szó. Lágyan megcsókollak, s újra csókolózásba kezdünk. A játék egyre hevesebb. Vákony vászonruhámon keresztül megérzem a puncidból kiáramló nedveket, de valószínűleg te is érzed, hogy hímtagom már merev. Ahogy egymás ajkával játszunk, te lassan leemeled rólam a felsőt. Megborzongok könnyed érintésedtől. Észreveszed. Elégedetten mosolyogsz, és ha lehet még szerelmesebben ölelsz át. Csókot lehelsz az ajkamra, felálsz, s levesz rólam a nadrágot. Ismét elégedettem nyugtázod az eredményt. Nem szólsz semmit, és nem érsz hozzá a lábaim közül mereven kiálló rúdhoz. Visszaülsz az ölembe, s ahogy átölelsz, merev farkam hozzáér a csurom nedves puncidhoz.