A szűz asszony 1-2. rész

Ülj mellém. Az életemről mesélek neked.
Ha akkor nem tudtam volna, mi vár rám, egészen jól éreztem volna magam az óriási hálószoba nyugtató csendjében, a régi ágyon, a lágy selymek között.
Férjem késett, s ennek kimondhatatlanul örültem. Már abban is reménykedtem, hogy egy nap haladékot ad.
Hiába reménykedtem. Valaki lenyomta a kilincset, s közvetlenül ezután az ajtó félhomályos nyílásában férjem pizsamás alakját pillantottam meg. Lélekben hálás voltam neki, hogy nem gyújtott világosságot. Ágyamhoz lépett és mellém bújt a takaró alá. Bőréből, pizsamájából erős parfümillat áradt.
Nem undor, hanem valami megmagyarázhatatlan szánalom lett úrrá rajtam, amikor reszkető, csontos kezével simogatni kezdte melleimet. Szántam őt, a szegény, vágytól űzött öreget, s szántam magamat is, hogy nem adatott meg nekem az első éjszaka eddig hiába áhított szépsége és izgalma. Úgy feküdtem mellette, mint egy darab élettelen fa. Kötelességszerűen tűrtem becézgetéseit, s csak akkor szegültem akarata ellen, amikor kezemet gyengéd alteste felé húzta. Azt kívánta, hogy fogjam meg neki... azt.
– Ezt már nem! – gondoltam magamban. Ő hozzám nyúlhat, mert jogot szerzett rá, de én... én nem tudnék hozzáérni. Nem a dolgot, de éreztem, hogy rosszul esik neki ellenállásom. Úgy látszik azonban, hogy hűvös tartózkodásom serkentőleg hatott rá, mert nagy csodálkozásomra meztelen combom érzékeny bőrén keményedő férfiasságát éreztem.
Hogy jobban megértsd a dolgot, itt közbevetőleg elmondom neked, hogy férjem nem volt fiatal ember. Fiatal ember? Ez túlzás, aggastyán volt. Kapaszkodj meg: 60. születésnapján volt az esküvőnk, s én akkor 20 éves voltam. Nem tehettem mást, hozzá kellett mennem. Amikor megkérte a kezem, egész lényem tiltakozott és borzadt ellene. De amikor apám arcára néztem, legyőztem ellenérzésemet, s igent mondtam. Bárói címe és mellette dúsgazdag volt. Apám viszont a teljes anyagi csőd előtt állt.
A "mézesheteket" férjem vidéki birtokán töltöttük. Azután később is ott maradtunk.
Késő este érkeztünk meg. Gondolhatod, milyen kellemetlenül éreztem magam a személyzet fürkésző és eléggé leplezetlenül gúnyos pillantásai miatt.
A rendkívül gazdag és pompás vacsorától is elment a kedvem, amikor a tizenkét karú gyertyatartó felett férjem reszkető, agg fejére néztem. Az volt az érzésem, mintha magával a halállal kötöttem volna házasságot.