A pávakör 4. rész

Haza érkezésünk után belevetettem magam a munkába. Apám végre beleegyezését adta arra, hogy a közeli, dinamikusan fejlődő fürdővárosban üzletet nyissunk. Ahol a saját termékeinket árulnánk. Már meg is terveztette, amikor megláttam a terveket majdnem elsírtam magam. Egy egyszerű bolt volt fapolcokkal, és nagyon puritán berendezéssel. Én nem így képzeltem el a családi üzletet, amikor elmeséltem apámnak a terveimet hosszan hallgatott.
– Jó csináljuk, ahogy te akarod. Egy feltételem van, te vezeted az üzletet. Igaz így sokkal többe kerül, mint ahogy terveztem, ennek ellenére abban az épületben ahol az üzlet épül befizettem neked egy garzonra. Ideje a saját lábadra állni.
Meghatott apám nagylelkűsége, büszke voltam arra, hogy ennyire megbízik bennem. Megfogadtam, mindent el fogok követni azért, hogy ne csalódjon bennem. Újra terveztettem az üzletet, nagy tükrökkel, üveg vitrinekkel, és az eladótérbe tettünk egy szuper modern sütőt. Úgy gondoltam, ha néhány dolgot itt sütünk, az illat becsalogatja a vendégeket. A vendégtérben az egyik sarokba tettünk néhány kis kávéházi asztal pár székkel, arra az esetre, ha valaki helyben kíván fogyasztani. Sikerült egy céggel megegyeznem aki italautómatákat adott bérbe, így már volt hideg, és meleg ital is az üzletben. Természetesen mosdót, és illemhelyet is kellett kialakítanunk a vendégtérben. Sorra kellett járni rengeteg hivatalt azért, hogy minden engedély meglegyen. Nagyon el voltam foglalva, még a barátnőimet, Ildikót és Verát is elhanyagoltam, kéthete feléjük sem néztem. Ideje volt meglátogatnom őket az ÁFÉSZ boltban ahol dolgoztak. Vigyorogva nyitottam be a bolt ajtaján, barátnőim alig szóltak hozzám. Egy vevő volt az üzletben, amikor elment Vera hozzám jött, és lekavart egy csattanos pofont. Megdöbbenten álltam, nem tudtam, hogy miért kaptam a fülest.
– Te szemét most tudtam meg, hogy megdugtad a legjobb barátnőmet – emelte ismét ütésre a kezét.
– Igen meg, és nagyon jó volt. Egyébként hűséget nem fogadtunk egymásnak – védekeztem zavartan.
Hatalmas nevetésben törtek ki, még a könnyük is kicsordult.
– Ne haragudj ezt nem tudtam kihagyni, olyan aranyos voltál, mint egy ijedt kisfiú. – jött Vera hozzám, és homlokon csókolt.
Mindent elmeséltünk egymásnak, és leosztályoztuk a teljesítményed, 4, 5 lett az átlag.
– Ki adott négyest? – kiáltottam felháborodottan.
– Azért nem kitűnő, mert régóta felénk sem néztél – válaszolták nevetve.