Tornaóra után

17 éves voltam ő 16. Középiskolába jártunk, és már közeledett a nyár, május vége volt. Őt Zsófinak hívják, és egy eléggé magas szőke kék szemű lány, az átlagnál és koránál képest kisebb, de formás mellekkel, nagyon szép arccal, és szép fenékkel.

Már régóta húzódott a viszonyunk, egy-két flörtöléssel itt-ott, volt egy pár csók is bulikon, nagyon részegen. Zsófi viszont nem tudta, amit én belül éreztem. Fülig szerelmes voltam belé. Ő ezt nem tudta akkor, és nem tudja ma sem.

Május vége volt, és egy eléggé fárasztó órán ültünk. Rajta egy top, és egy nagyon-nagyon rövid fekete nadrág. Mikor felrakta az asztalra a lábát, pont odanéztem. Azt hittem megőrülök. Pont beláttam, és egy fehér bugyi volt az, ami a szememet megütötte. Nem hittem el. Könyörögtem magamban, nehogy lerakja a lábait, de esze ágában sem volt. Próbáltam úgy nézni, hogy ne vegye észre, de egyre jobban felizgultam. Fehér bugyi, és ahogy csúszott a szemem, pont megláttam a puncija vágatát. Egyre kevésbé bírtam magammal, úgy éreztem menten, belehalok, hogy ez a szőke szépség nem lehet velem. Próbáltam szemeimet minél tovább ott tartani, és memorizálni a képet. Végül kicsengettek, ő levette a lábait és elindult kifelé.

Következő, egyben utolsó óránk is testnevelés volt. Lányok-fiúk külön. Hogy ne gondoljak Zsófira, teljes erőmet beleadtam az aznapi órába. Véget ért az is, zuhanyoztunk, és én jöttem ki utolsóként. A többiek már elmentek, én is összepakoltam, és elindultam. A női öltözőből hangok szűrődtek ki. Az egyik lány éppen akkor lépett ki.

– Ki van még bent? – Kérdeztem
– Zsófi. Még zuhanyozik. Holnap találkozunk. – Mondta, majd elviharzott.

Beljebb mentem. Itt a kínálkozó alkalom. Nem is kell tudnia, hogy itt jártam. Csak bemegyek, és megnézem, hogy milyen is. Ekkor kiszólt:

– Lilla, add ide a törölközőmet légy szíves.

Nem tudtam mit kezdeni. Ha megszólalok megtudja, hogy itt vagyok. Megfogtam a törölközött, és benyújtottam neki.

– Köszö...

Kezdte volna, de akkor meglátott és hirtelen magára terítette.

– Te mit keresel itt?
– Gondoltam... meg... megvárlak.