Lakásnéző

Még egy fél óra – gondolta Ivon, és jön a váltás. Utána haza kell sietnie, mert 18 órakor megbeszélése van azzal a lakásügynökkel. Már hetek óta böngészte az újságokat, mire ezt a lakást végül is megtalálta. Igaz ugyan, hogy a leírás szerint egy kicsit nagy lesz, de hát a környezet igen tetszik, na meg éppen most készült el és ő lenne az első bérlője. A forgalom elég elviselhető volt hazáig és még parkolót is talált a ház előtt. – " Az új helyen még garázs is van ". A lakásba érve gyorsan ledobta magáról a farmert meg a pulóvert. Ahogy a zuhany első pergő cseppjei elérték a lapos feszes hasát, hirtelen megint itt volt az a bizonyos húzó ágyéki érzés. Már három hónapja, hogy nem találkozott Renével. " Csak próbára. " – mondta ő, és azóta nem is jelentkezett. Először nehéz volt, de ma már jobb így. Az utóbbi időben úgyis sokat veszekedtek. Meg különben is – gondolta Ivon, – nem szeretem, ha mindig előírják, hogy miként öltözzem, mit csináljak. Azzal kissé durcásan megrázta a barna, vállig erő vastag loboncát, hogy csak úgy spriccelt a víz.

A szórófej éppen a formás melleiről mosta le a habot. A vékony tűszerű vízsugarak megkeményítették a rózsaszín bimbóit. Lassan lefelé haladva elért a bizsergő érzés kiinduló pontjáig. Ujjaival óvatosan szétnyitotta a már kicsit elhanyagolt szerelmi kincseskamráját és a kellemesen szurkáló vízsugárral, simogatni kezdte magát. A megváltó remegés hirtelen és váratlanul érte. A víz csobogása elnyomta a halk sikolyt. A szép barnára sült bársonyos bőre a meleg víz ellenére libabőrös lett. A csapot hirtelen hidegre csavarva gyorsan fejezte be a "kielégítő" felfrissülést. Hajszárító, egy kis illat, egy könnyű, kissé áttetsző ruha, szolid smink – kész. Ja, még az üzenetrögzítő – mondta magában, és már hallotta is Marion hangját:
– "Este okvetlenül hívj fel, mert egy igen érdekes alakkal talál... " – Már megint elszakadt a szalag, feltétlenül el kell vinnem a készüléket a szervizbe – gondolta már a lépcsőn lefelé menve. A házhoz érve rögtön észrevette azt a magas várakozó fiatal férfit, aki egy tenisz-táskával a kezében, a bejárat előtt sétált.

Az egyszerű fehér póló és a kopott farmer tökéletesen simult a kisportolt, bár nem túl izmosított alakjához. Biztosan a tenisz partnerére vár – gondolta Ivon. Még talán én is eljátszanék vele.