A vonaton

Egy történetet írnék le nektek, ami 3 – 4 éve esett meg velünk a kedvesemmel, aki azóta a férjem...

Egy téli késő délután utaztunk hazafelé egy kelet – magyarországi nagyvárosból vonattal. Kórházban voltunk – ha jól emlékszem – beteglátogatóban és az utolsó pillanatban ugrottunk fel a majdnem mozgó szerelvényre. Az utazás kb. másfél óra lehet hazáig és indulásnál tömve volt a vonat. Kipilledve nézelődtünk szabad helyek után, de mi sem gondoltuk komolyan... tömve volt a kocsi, tele fáradt, munkából hazautazó ingázókkal. Ám kedvesem szeme megakadt egy ülésen, ahová nem ült le senki, mert egy néni kosara elfoglalta. Zoárd odalépett és megkérdezte, hogy nem adná-e át a kosár a helyét az én számomra...? – A néni szeme villámokat szórt, de nem merte visszautasítani a kérést. A kast az ölébe vette és látványosan duzzogott. Én viszont megkönnyebbülve foglaltam helyet mellette. Ekkor pillantottam a velem szemközt ülő két fiatalemberre, nagyon helyesek voltak. Férfiemberrel lévén, nem foglalkoztam a mustrálgatásukkal és viszont. Egyetemi jegyzeteikbe mélyedve, vagy bambulva (? ) inkább csak imitálták a tanulást.

Felálltam, hogy levegyem a kabátomat, hiszen így mégsem a peronon fogjuk végigállni az utat. Zoárd előzékenyen segített levenni, de a kabátakasztásból visszalóduló keze végigsimította a feszes bársonynadrágba bújtatott fenekemet. Kicsit elszégyellve magamat a fiúk felé pillantottam, hogy észre vették – e, és tekintetem a velem szemben ülő fiúéval találkozott, aki még nem vette le szemét a csípőmről. Elpirultam. Védtelennek érezhettem magamat, szerettem volna Zoárd mögé bújni, mikor is agyamba villant párom arcvonásából, hogy a futáskor kiment a térde és most fájhatott, mert sziszegősre húzta a száját. Kértem üljön le Ő, amit kis huza – vona után elfogadott azzal a feltétellel, ha az ölébe ülök. Képzelhetitek, az öregasszony majd' fel durrant mellettünk, tekintetéből a "ti perverz állatok" felkiáltással majd fel nyársalt minket. Ám én kedvesem ölében ültem. Még pihegve, izzadtan, nem épp' a legnőiesebb beülésben, úgy mint a gyerekek apjuk ölébe. Lábaimat szétvetettem kedvesem lábain kívül és miután levetettem kötött pulóveremet, vékony ingecskémben hátradőltem mellkasára. Mivel Ő sokkal magasabb tőlem, nagyon kényelmesen hajthattam hanyatt fejemet a vállára.