Az örökség 1. rész

Álmosan botorkáltam ki a konyhába, bekapcsoltam a kávéfőzőt, és leroskadtam az asztalhoz. A fejem szinte beszakadt, köszönhetően a tegnapi . Hiába tiltakoztam, a kötött sikeres szerződés örömére a fiúk elrángattak ünnepelni. "Túl jól sikerült" – masszíroztam satuba fogott fejem. Talán egy kis hideg víz jót tesz neki, amíg a kávé kész lesz...
A fürdés után már felöltözve estem neki a meleg kávénak, életelixírként hörpölve minden kortyot. Mire beültem a kocsiba, viszonylag jól voltam, bár ehhez a három fájdalomcsillapító is hozzájárult. Semmi kedvem nem volt bent poshadni egész nap. Péntek van, a fű sem nő... de azért illik megmutatni magam.
– Jó reggelt, Mr. Donahue – nyitotta ki a sorompót Joe. Az öreg Joe... Mikor apa átadta Jane – nek és nekem a céget, az az egy kérése volt csak, hogy Joe innen mehessen nyugdíjba. Ha megéri a , három hónap múlva már a tévé előtt lógathatja a lábát, vagy amit akar.
– Jó reggelt Joe. Hogy van a család? – futottam egy szokásos kötelezőt.
– Köszönöm jól vannak. – mosolyodott el.
– Örülök. Jó munkát – gördültem tovább.
– Önnek is, uram!
Leparkoltam, majd a lifthez indulva a mobilom.
– Hol a picsában vagy már? – Sivította bele egy hang, dárdaként fúródva hallójáratomon keresztül a halántékomba. Újra lüktetni kezdett a fejem.
– Jane – nyögtem bele a telefonba – már bent vagyok...
– Akkor vonszold ide magad! – csapta le a kagylót.
– Rohanok – morogtam belépve a liftbe.
– Na végre, hogy befáradt, igazgató úr – nézett fel dühösen Jane, mikor lerogytam asztala mellé. – Hogy nézel ki te szerencsétlen?
– Hugi, ne már... így is elég szarul vagyok – csuktam be a szemem fejem fogva. – Mi olyan sürgős?
– Tim, az asszisztens az idegeimre megy! – Csattant fel dühösen. – Ha nem ragaszkodnál hozzá annyira, már régen repült volna innen, ugye tudod?
– Mi történt már megint? – masszíroztam homlokom.
– Dekoncentrált. Egyszerűen nem figyel, képtelen megjegyezni amit mondok neki – morgott Jane. – Nem is tudom, kitől tanulhatja – nézett rám szúrós szemmel.
– Adj neki egy esélyt. Három hete van itt és ez az első komolyabb állása. Okos srác, meglátod, csak fel kell engednie. Nem könnyíted meg a dolgát, ha úgy viselkedsz vele, mintha egy trónnal a seggeden születtél volna. – Feltápászkodtam. – Nézd, ha akarod, beszélek vele.