Tory hétfője 2. rész

Lassan kikelsz a kádból, frissnek érzed magad, a tested tovább pezseg. Nem érted mi van ma, középiskola-óta nem éreztél hasonlót. Csengetnek, rádöbbensz, hogy még mindig meztelen vagy, felkapod az elsőre kezedbe akadó dolgot és magadraöltöd. mint közben rájössz, a Lányod régebbi szatén fürdőköntöse az, de nem állsz le ezen filózni, mert egyre türelmetlenebbül nyomják a csengőt. Míg kifelé indulsz, tudatosul benned, hogy a köntös elől csak a derekadon ér össze, a melledből maximum a bimbókat fedi, és egy centivel a feneked alja előtt véget ér. Mielőtt kinyitod az ajtót, feltűnik, hogy időközben újra van áram (ezt a házban lévő elektromos dolgok csippanásából szűröd le) felkapcsolod az előszobai villanyt és meglátod magad a falitükörben. Saját látványod felvillanyoz, a tükörből önmagad néz vissza rád, de úgy érzed, mintha nem is te lennél. Egy dögös nőt látsz alig takarva magát, a fürdőköntös anyagán teljesen átrajzolódik a mellbimbója. A köntös helyenként a testére tapad, és a nedvesség miatt áttetsző anyag még erotikusabbá teszi a látványt. Kinyílik az ajtó, és egy szőkésbarna hajú férfit pillantasz meg szerelőnadrágban, pólóban, kezében egy paksaméta papírral, lába mellet az elmaradhatatlan szerelőtáskával. Kitárod az ajtót és élvezettel veszed, ahogy a fickó szeme végigszalad a lábadon, és szinte már beleharapna tekintetével a melleidbe. Lassan észbe kap, jó reggelt köszönt fényes déli 12-kor, majd hebegve elnézést kér, hogy épp a kádból ugrasztott ki. Meg említi, hogy a távfűtő művektől jött a fűtőtestedet... (itt elpirul a Freudi elszólás miatt) fűtőtesteket szeretné ellenőrizni, amikor bólintasz eléd tartja a paksamétát, hogy írd alá. Te előrehajolsz, tudván, hogy ezzel mély belátást biztosítasz és szinte érzed miként dudorodik ki a fickószeme, bár a nadrágján keletkezett dudor jobban érdekel...

Lassan, kacskaringósan alákanyarintod a nevedet, és közben ügyelsz, hogy a férfi jól lásson. Majd felegyenesedsz és beljebb invitálod a lakásba, szinte érzed a könösöd alá
kívánkozó tekintetét, és azon gondolkozol, mit felejthettél el. Eszedbe villan a még mindig kezedben szorongatott írószerszám, hírtelen mozdulattal megfordulsz, mintha véletlen lenne, lesiklik a válladról teljes terjedelmében megmutatva bal melledet.