Lakótárs

Aznap is a gép előtt szándékoztam tölteni az éjszakámat, hogy a féléves beadandóm a legtökéletesebb legyen, mivel ezen múlott, hogy átvesznek-e államilag finanszírozottra. Így igencsak elborult az agyam, amikor elsötétült előttem a képernyő áramszünet miatt. A rohadt életbe felkiáltással vágtam az asztalra, amikor a szomszéd szobából lakótársnőm hangját hallottam: "Na mi a baj? " kérdezte negédesen. Nem közöltem vele, hogy kb. két órás munkámnak lőttek, csak tovább szitkozódtam. "Kicsit lazítanod kellene" jött az újabb IQ rezegtető mondat a szomszédból.

A lakás totál sötétben volt, az utca is, fikarcnyit sem láttam, de hallottam, hogy a szomszéd szoba ajtaja megcsikordul. Már csak az hiányzik, hogy ez a liba átjöjjön hozzám, gondoltam magamban. Nem volt komoly baj a csajjal, csupán, hogy meglehetősen nehezen vette le, hogy nem akarok tőle semmit. Soha nem mondott nekem semmi konkrétat, de láttam rajta, hogy nem sokat kellene tépnem a szám ahhoz, hogy a karjaimba omoljon. Nem is volt vele egyéb difi, mint, hogy az unokatesómmal járt gimi alatt, és elég csúnyán mentek szét nem sokkal a szóbeli érettségik előtt. Haragudtam rá, mert unokatesómnak igencsak összetörte a szívét, valami két hetes nász miatt. Nem ribancnak tartottam, talán kissé irigyeltem is, mert a szívére hallgatott. De a lényeg, hogy emiatt a tette miatt igencsak orroltam rá. Amikor megtudtam, hogy együtt fogunk lakni szintén nem voltam a boldogságtól, de mivel az albérlet nagyon olcsó volt, én meg etéren nem pattoghattam elviseltem. A hülye mondatai, az hogy kis törölközővel rohangál a lakásban, nekem meg minden ellenszenvem ellenére meredezik tőle a farkam...

Körülbelül eddig jutottam el gondolataimban, amikor meghallottam, hogy nyílik az ajtóm, majd Via lépteit. Újfent kissé elborult az agyam, hogy mi a fenéért nem hagy már végre békén, amikor mögém lépett és halkan azt dudorásztam a fülembe, hogy "próbálj meg lazítani". Mindenhez volt kedvem, szétverni a gépet, kihajítani az ablakon, felrúgni valamit, mert én hülye vagy fél órája nem mentettem, de lazítani, na ahhoz nem.

Épp tudatára akartam adni, hogy kinek dudorásszon, amikor a kezét a vállamra tette, és óvatosan masszírozni kezdte.