Két férfi, egy esetlenség, a tanulság (és SÜSÜ!)

Már három napja megérkezett. Már három napja legszívesebben ott a reptéren letepertük volna egymást. Hogy mi minden jött közbe mindegy, mert ma végre tökéletessé színeződött a világ. A két fiú rokon, akikkel osztozom a pesti kéglin, 300 kilométerre szüretelnek a nagyinál. Szeretem őket, csak éppen az a helyzet, hogy a szentet is elmarták eddigi kapcsolataimból mellőlem, ha véletlen eléjük tévedt. Hármasban kiskorunk óta összetartozunk, belső nyelvezetünk, no meg a maró gúny nem cseppet riasztó egy kívülálló személynek.
Felrakom a darált húst saját sóban-lében sülni főni, bedobom a fürdőbe az otthoni, mégis dögös cuccot, amit zuhany után szándékszom magamra venni, eltüntetem a srácok nyomait. Pattogatott kukoricás zacskótól a poénos horrorpornó DVD-ig. Rájuk , biztos messze vannak? Biztos. A hús már majdnem kész, kidobom a konyhapultra a tegnap pürévé főzött fűszeres paradicsomot... hmm, mennyei az illata és rábummolok fazekat vízzel a tűzre.

Kibámulok az ablakon az őszi szürkébe, emlékek mosolyognak bele a képbe. Balázzsal Egyiptomban, nyári gyakorlaton ismerkedtünk meg. Három hétig ha csak lehetett keresztbetettünk a másiknak, késztetést érezve rá valamiért, húzzuk egymás idegeit, sokszor az ő turistái és persze az enyémek, félórákat várhattak, míg kiveszekedtük a kinekvanigazát a nagy semmiségekből. Mesteri szintre fejlesztettük a kötözködést, sokak szerint már-már perverz mód kéjelegve ebben, ugrásrakész éhes oroszlánként. Míg egy nap, kedvenc játszótársam lázasan ágynak esett és napokig kijött belőle minden, ami ottani. Bekéredzkedtem a konyhára, főzni hazai húslevesfélét, ő meg azzal fogadott:
– Mi van, az ördög nem ér rá? Te viszel a pokolba?

Kedvesen ráborítottam némi forró lét, örültem, hogy üvölt. Aztán szerelembe ápoltam magunkat. Vagyis addig üldögéltem és szövegeltem betegágya szélén, míg késztetést nem érzett, szájával befogja az enyémet, és hogy mellette feküdjek. Félig meztelenbe, totál gerjedelembe mondta a lázas, izzadt test tulaja nekem, hogy gyönyörű vagyok és isteni az illatom, mire válaszoltam valami olyanfélét, nem is félek, hogy baját és a velejáró betegszagát megkapom, mert én is mint ő, úgy vagyok nagyon. És akkor arra kért, hagyjam meg neki az illúziót és fogjam be a szám. Kivételesen nem volt kedvem vitatkozni.