Forró tavasz

A kora délutáni nap betűzött a félig leeresztett roló résein át, kirajzolva Gregory arcának finom csontjait, bronzos fényeket csillantva a fiú sűrű, sötét hajában. Szeme félig csukva volt, leeresztett pillái eltakarták fekete szemét, hosszú ujjai között elmélázva forgatta tollát, ahogy a tanár lassan, megfontoltan hömpölygő szavaira koncentrált.
Mr. Moore Byronról és Shelley – ről mesélt, kalandos, botrányok sorát kavaró életük elemeit ecsetelte, de az esze egészen máshol járt. Szeme újra és újra a hátsó padban ülő fiúra tévedt, akarata ellenére vonzotta Gregory szépen metszett kamaszarca, szinte lányosan pirosló ajka, homlokba hulló, fényes, sötét fürtjei, nyúlánk, izmos teste. A fiú szórakozottan forgatta ujjai között a tollat, és a fiatal tanár lelki szemei előtt megjelent egy kép, ahogy ezek a keskeny, fehér ujjak valami mást simogatnak, ami hosszú és kemény, és Mr. Moore legnagyobb zavarára érezte, hogy merevedni kezd.
Gyorsan elfordult, mély levegőt vett, és bűnös tájakra kószáló gondolatait erőnek erejével visszaterelte kedvelt költőihez. Ahogy elfordult, nem vette észre, hogy Gregory szempillái megrebbennek, fekete szeme a tanárra villan, arcán pedig megjelenik egy elégedett, nagyon szexis kis mosoly.
Gregory nem volt ostoba, és vak sem. Már hónapokkal korábban észrevette, milyen tekintettel néz rá a fiatal tanár, és pontosan tudta és értette a tekintet mögött rejlő gondolatokat és érzéseket – mert ő maga is hasonlókkal küzdött. Irwin – gondolataiban mindig a keresztnevén szólította Mr. Moore – t, és az apró, elfogadhatatlan tiszteletlenség csak fokozta a tiltott vágyak keltette gyönyört – huszonhét évével a legfiatalabb tanáruk volt, és vitathatatlanul nagyon vonzó a maga elegáns, visszafogott módján. Karcsú volt és finom mozgású, inkább laza, mint energikus, világos vörösesbarna haját hátrafésülve viselte, fémkeretes szemüvege mögött hűvösen, okosan csillant szelíd, szürkés – zöld szeme.
A fiúnak minden tetszett a férfiban, a gondosan kötött nyakkendőjétől kezdve a dallamos, lassú beszédén át a finom, fehér bőréig. Az első pillanattól kezdve, hogy Mr. Moore belépett az osztályukba, hogy átvegye a végzős évfolyam irodalom – óráit, Gregory kívánta őt.