Vivien

Csendes tavaszi délutánnak indult ez a nap is akárcsak a többi. A levegő ugyan még hűvös volt, és a szél is fújdogált, de a nap első melegséget adó sugarai már érezhetőek voltak. A természet szépségét csak a város zaja nyomta el, de még ez sem tudta kizökkenteni gondolataiból az utcán sétáló lányt. Lassan ballagott előre, mintha minden lépés fájdalmas lett volna. Az arcán a bánat mutatkozott. Zsebébe nyúlt, és egy mobiltelefont vett elő. Egy számot keresett benne. Olyas valakit keresett, akiben megbízhatott. Csakhamar megtalálta a megfelelőt, H. Alexander. Felhívta a fiút, és mikor felvette arra kérte őt, hogy jöjjön le a kollégium elé, ott fog rá várni. A lány hangja színtelen, gondterhelt és izgatott volt. Mire a beszélgetésnek vége lett már a kapuban állt és ott várt a fiúra. A fiatalember pár perc múlva meg is jelent és mosolyogva közeledett a kisasszony felé.
– Szervusz Vivi.
– Szia – köszönt a lány, miközben próbálta viszonozni a mosolyt.
– Hogy vagy? Rég beszéltünk, mesélj, mi történt mostanság veled?
– Semmi különös... Csak... – a hangja hirtelen megcsuklott és a sírás szorította a torkát. – Csak... szeretnék kérni valamit.
– Értem, de mi a gond. Még mindig Péter miatt vagy szomorú?
– Tudom... – próbált válaszolni a lány, de a gondolatok viharában és az érzelmek miatt egyszerűen alig jöttek ki a szavak ajkain. – Tudom, hogy el kellene felejtenem már, de egyszerűen nem tudom. Ezért szeretnélek megkérni valamire. De szeretném, ha ez csak kettőnk között maradna, és senkinek nem beszélnél róla.
– Rendben van – mosolygott a fiatalember reménykedve, hogy kicsit jobb kedvre derítheti a hölgyet. – Miben segíthetek?
– Gondolom, tudod, hogy megint összevesztünk Péterrel – a fiú csak bólintott. – És gondolom azt is tudod, hogy miért – ismét csak bólintott. – Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy megcsalt. És ezért én is... Én is meg akarom csalni. És arra gondoltam, hogy... – a lány félt kimondani. Nem tudta mire számítson, de aztán erőt vett magán, és folytatta. – Arra gondoltam, hogy talán te lefeküdhetnél velem.
Alex arcára kiült a döbbenet. Nem akart hinni a fülének és értetlen ábrázatot vágott. Pár pillanat után azért kijött néhány szó belőle.
– Hogy mit?
– Azt akarom, hogy feküdj le velem, hogy dugj meg, kefélj velem... mit nem értesz ezen? – fakadt ki a lány kicsit ingerülten, de aztán gyorsan elhallgatott és elpirosodott. Szégyellte magát, amiért ezt kéri a barátjától.