Reggel

Beköszöntött az ősz, vele tartanak barátai, a hűvös szellő, aki reggelenként deres leheletével simítja végig a fák sárguló leveleit és az eső, aki könnyeivel áztatja a földeket.. A táj színpompás köntösbe öltözik, ahogy a felkelő Nap sugarai bevonják ragyogásukkal.. Szeretek hajnalban a teraszon , ilyenkor minden annyira békés és nyugodt, nem hallani mást, csak a csivitelő madársereget, akik boldogan köszöntik az életet. Összegömbölyödöm a hintaágyon, és szorosabbra húzom magamon a takarót. Sok dolog jár a fejemben, eltelt egy év, mióta először találkoztunk. Itt voltunk egymásnak oly sok időn keresztül. Te voltál az, akire bármikor számíthattam, mindig meghallgattál, néha megsimogattad a buksim, megvigasztaltál, néha rám ripakodtál, hogy szedjem már össze magam, mikor mire volt szükségem. Beleláttál a fejembe, kitaláltad a gondolataimat, megértetted a zavaros, kusza dolgaimat.

Ma ismét veled töltöm a napot. Kimászom a jó, meleg takaró alól, teszek egy kört a kertben, a papucsomon csillognak a fűszálakról rátapadt harmatcseppek. A konyhában forró mentateát készítek sok cukorral és egy kevés citrommal. Elmélázva várom, hogy iható hőmérsékletűre hűljön, közben lustán nyújtózkodom, ettől mindig felfrissülök a fáradtan induló reggeleken. A fürdőbe már szinte repülök, a ruhák sértett némasággal viselik, ahogy egy kupacba hajigálva a székről lassan a földre zuhannak. Egy szál semmiben állok már, egyik lábammal a székre támaszkodom, közben gondterhelt arccal vizsgálgatom a bikinivonalamat.
Azt hiszem, ma nem vesződöm azzal, hogy csíkot készítsek, úgysem lenne egyenes. Fény gyúlt az agyamban, a kopasz punci kislányos, akkor miért ne játszunk ma szerepjátékot? Olyan forró vizet engedek a kádba, amit épp csak el tudok viselni, a rengeteg habfürdő, fürdőolaj és fürdősó nyomán vastag habréteg tűnik fel a felszínen. Kényelmesen elhelyezkedem benne. Áztatom magam behunyt szemmel, élvezem a kényeztetést, míg meg nem unom, akkor bepakolom az összes sárga kiskacsát a vízbe, úsztatom őket a hab tetején és közben úgy hápogok, mint egy csapat vadkacsa.

Forróság önti el a tarkómat, mintha valaki figyelne. Az ajtó felé fordulok, és ott állsz az ajtónak támaszkodva, kaján vigyorral figyelve a ténykedésemet.