Eve Lorne - A korai időszak 2. rész: Az autogram

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer. A tábor véget ért, Steve pedig nem sokkal később elutazott Floridába, hogy berendezkedjen az egyetemen. Eve-nek így ismét magát kellett szórakoztatnia. Annyira megszokta már az élő faszt, hogy nehezére esett visszatérnie az uborkákhoz és banánokhoz, de nem nagyon volt más lehetősége.
Az egyik délután azonban váratlanul rámosolygott a szerencse: éppen a bevásárlóközpontban sétálgatott, amikor összefutott az egyik sráccal, aki jelen volt a zuhanyzóbeli eseményeknél. Amikor a fiú hangosan ráköszönt, hirtelen a neve sem jutott eszébe, de aztán beugrott, hogy Scottnak hívják. A srác sokatmondó pillantással súgott valamit a haverjának, aki erre érdeklődve mérte végig Eve-t. A lány érezte, hogy kicsit elpirul, de fel is izgatta a szituáció. A srác szemmel láthatóan hitte is meg nem is, amit az előbb a fülébe súgtak. Miközben beszélgettek Eve többször azon kapta a két fiút, hogy szemérmetlenül stírölik. Tetszett neki a két vágyakozó tekintet! Amikor a fiúk felajánlották, hogy szívesen elkísérik vásárolni, Eve rögtön tudta, hogy mire megy ki a játék, de cseppet sem zavarta a dolog, sőt...
Nem kellett sokat gondolkodnia, hogy vajon mivel tudná kicsit felhúzni a fiúkat. Látott nemrég egy elég szexi topot a kedvenc boltjában, úgy tervezte leteszteli rajtuk a hatását. Kicsit nézelődtek a boltban, majd magához vett pár izgalmasabb darabot és bevonult a próbafülkébe. Minden egyes darabot bemutatott a fiúknak, akik csorgó nyállal figyelték a lány. A kiválasztott ruhadarabot hagyta a legvégére. Egy rövid ujjú fekete top volt, elég mély kivágással, amelyet egy madzaggal lehetett szabályozni. Valamilyen vékony fényes anyagból készült, melltartóval elég idétlenül nézett ki, viszont anélkül látszott benne a hatalmas melleinek tökéletes vonala. Gondosan feljebb nyomta a melleit mielőtt kiment volna, hogy kikérje a fiúk véleményét. Azok ketten szóhoz sem jutottak, csak bólogattak és mutatták: teljesen rendben van a ruhadarab.
Miután kiélvezte a csodálatukat, visszament a próbafülkébe, visszavette az eredeti felsőjét, majd lassan elkezdte visszarakni a polcokra a felpróbált darabokat. Mire a fekete tophoz ért a srácok hangja is kezdett visszatérni
– Biztos, hogy nem veszed meg? Nagyon jól állt!
– Sajnos nincs rá keretem. Talán jövő hónapban.