Kísértő múlt 1. rész

– Ez nagyon jó volt – bújt hozzá a lány, arcán azzal a bizonyos elégedett mosollyal – de most te következel. Persze... csak ha akarod... – búgta csalfán csábosan, s már kúszott is lefelé, hogy szájával köszönje meg az egész fantasztikus estét.
– Szerintem most nem tudnék elmenni – mondta váratlanul a fiú, s egy gyors mozdulattal kiült az ágy szélére. A lány értetlenül nézett a fiúra, majd odamászott mellé.
– Azt csinálsz velem amit akarsz – suttogta a fiú fülébe. Elkezdte csókolgatni a nyakát, s kezével beletúrt a hajába.
– Én most elmegyek – szólt a másik határozottan, s ellentmondást nem tűrően kifejtette magát a lány karjaiból. Gyorsan felkapkodta szétszórt ruháit, s két percre rá már a lift előtt várakozott.
Éjjel fél 2 volt. A lift valamiért nem jött, el sem tudta képzelni miért nem... a hívójel pirosan villódzott a liftajtó jobb oldalán. Persze a 9. emeleten volt. Bosszúsan gondolt az előtte álló lépcsőzésre, s mélyet sóhajtva leült a fal tövében...

Tamás fáradt volt. 8-kor találkozott Annával a Blaha Lujza téren. A formás idomok, keskeny csípő, hosszú barna hajjal keretezett szép arc először bizakodással töltötte el, s felébresztette benne a férfiak ragadozószellemét. A randi jól kezdődött. A sarki M-betűs étteremben beszélgettek egy egy shake mellett, majd moziztak. A filmet Tamás választotta, természetesen horrorfilmet. Nem kellett csalódnia, a lány egyre közelebb húzódott hozzá védelmet és biztonságot keresve, s a felirat felfutásakor már teljesen össze voltak gabalyodva. A moziból kijövet a fiú felvetette az ötletet, hogy menjenek el egy közeli szórakozóhelyre, ám a lány fáradtságra hivatkozva haza akart menni. Tamás természetesen felajánlotta, hogy hazakíséri. A buszon is beszélgettek, s mielőtt a lány paneljéhez értek volna, sétáltak egyet a közeli parkban.
Megálltak a kapualjban.
– Hát akkor szia – mondta mosolyogva Tamás – és óvakodj a házmestertől – utalt beszélgetésük egyik korábbi témájára.
– Oké – nevetett fel a lány – vigyázok. – Látszott, hogy valamin gondolkodik, de végül csak egy sziát mondott. Lassan odasétált a kapuhoz, beleillesztette a kulcsot, de egy hirtelen gondolattól vezérelve hátrafordult s az elballagó Tamás után kiáltott: – Örülnék, ha feljönnél hozzám... tudod... csak a házmester miatt... félnék itthon egyedül.