Christine túrája 2. rész

Telefoncsörgésre ébredtek. Félvakon tapogatóztak, végül Chrissie kezébe akadt a mobil.
– Halló? Szia anya. Tessék? Aha, most keltünk. – Hirtelen felült. – Ez biztos?
Erre már David is megmozdult, karjára támaszkodva nézte a lányt.
– Nem, minden OK, de mi van a kocsival? – Hosszú hallgatás. – Aha, jó. Dehogyis! Oké, adom! Téged keres – nyújtotta a fiú felé a telefont.
– Khm, szia Ann!
– Szia drágám, minden rendben?
– Persze, nemrég ébredtünk fel. Mikor jössz?
– Az a helyzet, hogy tönkrement a vízpumpa a kocsiban, úgyhogy ma nem érek oda. Holnap tudok értetek menni, sajnálom. Remélem azért jól érzitek magatokat.
– Peches napjaid vannak – ráncolta homlokát David. – Mi jól elvagyunk (Chrissie kuncogni kezdett). A lányodnak kibicsaklott a bokája, de semmi komoly.
– Tudtam, hogy valami történni fog azzal a fruskával! – Sóhajtott Ann. – Jól van?
– Ne aggódj, elláttam ahogy kell, és már este sem volt rá panasz – válaszolt David Chrissie – re kacsintva, aki rögtön elpirult. – Szóval csak holnap jössz?
– Igen, szívem, holnap délután. Nem szenvedtek hiányt semmiből?
– Emlékezz vissza, hogy három főre pakoltunk. Viszont a mobilt kikapcsoljuk, hogy spóroljunk az akksival. Este nyolckor vagy baj esetén kapcsoljuk csak be.
– Zseni vagy, Dave, imádlak! Vigyázz a lányomra, de még hadd beszéljek vele kicsit. Csókollak!
– Csók, Ann, vigyázz magadra! Beszélni akar veled – adta oda a lánynak a mobilt.
– Igen, anya? Jaj, ne már! Csak rosszul léptem... Nem, már nem fáj. Igen, vigyázunk.
Rendben. Én is téged, csók! – Chrissie nagy sóhajjal dobta maga mellé a telefont.
– Kissé túlaggódja magát...
– Mit vársz tőle, ő szült meg – mosolygott David.
– Nos, mit csinálunk ma? – Nyúlt el a lány a takarón.
– Nos – nézett vissza a fiú – mivel már jól vagy, ezért mosunk, takarítunk és főzünk.
– Aaa, de még pihentetnem kell – nézett könyörgően Chrissie.
– Ja igen, el is felejtettem, hogy hadirokkant vagy – nyújtotta ki a nyelvét David. – Ebben az esetben mosok, főzök és takarítok – fintorgott. A lány nevetett.
– Eljött az önkényuralom ideje, cserkészkém – cukkolta a fiút, majd odahúzta magához és megcsókolta. – És ha egész nap itt maradnánk? – dorombolta David mellkasát simogatva.
– Akkor éhen – és szomjan halnánk, arról nem is beszélve, hogy az üszkösödő bokád szaga... – nem tudta folytatni, mert Chrissie fejbevágta a párnával.