Forróság

Elköltöztem Ágitól. Nagyon sokáig voltunk együtt tényleg jóban – rosszban kitartottunk egymás mellett, de vége lett az egyetemnek, és az útjaink szépen lassan elváltak. Neki is volt új élete nekem is lett, kaptam egy állást az egyik biztosítónál, mint HR asszisztens, és sok új barátom lett. Ági pedig stewardess lett, és ő is sok új emberrel ismerkedett össze. Az egyetem utáni első évben talán egy kétszer találkoztunk hetente, bár én még mindig nála voltam. Ilyenkor szenvedélyesek voltunk, de a hét többi részét távol töltöttük egymástól. A vágy megmaradt a szerelem elmúlt szép lassan. Nem vitatkoztunk, nem újítottunk be mást, egyszerűen elváltak az útjaink békésen és szeretettel, és így volt ez jó, mert nem bírtam volna, ki ha soha többet nem láthatom. Úgy váltunk el, mint a régi barátnők, gyönyörű titkokkal, amiket nem sok embernek mondtunk el.
Nagyjából egy évvel később Ági kissé rettegve de csillogó szemmel közölte hogy összejött egy pilótával, akibe teljesen be is esett, és meg kell mondjam mindamellett hogy örültem a boldogságának, kissé belém mart a féltékenység, de igyekeztem jó képet vágni. Nekem nem akart összejönni semmi, bár teljesen szex mentes életet sem éltem, összejött néhány pasi az ágyba, de erősen vágyakoztam egy lány szerelmére, érintésére a kellemes borzongásra, ahogy egymás karjaiban fekszünk, hogy tudjam mi a jó neki igazán. Régebben nem gondoltam volna magamról hogy ennyire vonzhatnak a lányok, de ez Ági előtt volt, és az emlékeim azt súgták hogy meglehetősen könnyen túltettem magam azon a tényen hogy a szerelmem ugyanazon nemű. A szerelem az szerelem.
Leszámítva Ági közlését életem legboldogabb szakát éltem. Kellemes munkahelyem volt, a környezet pazar, és a kollégák, nos nem is tudom elképzelni hogy milyen lenne nélkülük más munkahelyen. Heten dolgoztunk egy nagyobb teremben ilyen paravánokkal elválasztva, négyes fakkokban. Két lánnyal (Kati, Éva) és egy alig 22 éves fiúval (akit mindenki csak "Öcsizett", mert a Gusztáv nem állt a szánkra röhögés nélkül) voltam egy fakkban, de a másik két lány (Anna, Edina) és a főnököm egy harmincas pasi (Tamás) is igencsak jó munkatársnak bizonyultak. Összetartók voltunk, és szinte egész nap röhögtünk mindenen.