Leáll a gép 12. fejezet
Megjelenés: 2009. április 7.
Hossz: 78 329 karakter
Elolvasva: 3 384 alkalommal
– 1 -
A kis elsősök április elején néhány szülővel, akik a feletti őrködésben segédkeztek, meglátogatták a Vadasparkot Budán. Nem vettek igénybe különbuszt, hanem a BKV járműveivel utaztak ki Budakeszire.
Zsófi Katinkát kísérte el, míg Zsolt a fia miatt tartott az osztállyal. Már meg sem lepődtek azon, hogy a két gyerek folyvást egymás társaságát keresi.
Zsófi a vállára akasztott egy kirándulótáskát, abban vitte magával a szükséges élelmet, ruhát meg egyéb holmit, Zsolt egy hátizsákba pakolta be mindezeket a fia részére. Míg az asszony állandóan igazgatta egyik kezével a válláról csüngő batyut, addig Zsolt mindkét kezét szabadon használhatta, a hátizsák kirándulóbatyunak praktikusabb volt. Menetközben botot faragott magának az úton heverő faágak egyikéből, de a fia azonnal kunyerálni kezdett, készítene-e neki is egy pálcát?
– Nem való még kisgyereknek a bot – ellenkezett az apja. – Bajt okozhatsz vele.
– Nem vagyok már kisgyerek! – toppantott mérgesen Zsoltika.
– Jól van fiam – egyezett bele az apja. – Tényleg nagyfiú vagy, de a bot még neked sem való.
– Zsolt bácsi! Tessék neki faragni egy botot! – kérlelte Katinka is megállva a felnőttek előtt.
– Miért fontos az neked? – csodálkozott el Zsolt.
A kis szöszi tündér félrehajtotta a fejét, úgy válaszolt.
– Akkor elkérhetném tőle.
Mindkét szülőből kitört a nevetés.
– Tudjátok mit? – kettévágta késével a saját botját. – Ha megígéritek, hogy nagyon vigyáztok, soha sem hadonásztok vele és nem is dobáljátok, megkaphatjátok az enyémet. – Mutatóujjával megfenyegette őket. – Egyetlen egyszer észreveszem, hogy megszegitek a tilalmat, elveszem mindkettőtöktől.
Katinka és Zsolti buzgón bólogatott belegyezésük jeléül.
Ettől kezdve úgy mentek tovább, hogy a két gyerek vidáman csapkodta maga előtt a füvet a bottal, nagy riadalmat okozva ezáltal az aljnövényzet lakói között. A két felnőtt mögöttük ballagott, és beszélgetett, aztán amikor megérkeztek egy elkerített részhez, ami mögött erdei állatok bóklásztak, akkor a gyerekek háta mögé állva legeltették szemüket a csemetéiken, amint gyarapszanak ismereteik az erdők állatvilágáról.
A kis elsősök április elején néhány szülővel, akik a feletti őrködésben segédkeztek, meglátogatták a Vadasparkot Budán. Nem vettek igénybe különbuszt, hanem a BKV járműveivel utaztak ki Budakeszire.
Zsófi Katinkát kísérte el, míg Zsolt a fia miatt tartott az osztállyal. Már meg sem lepődtek azon, hogy a két gyerek folyvást egymás társaságát keresi.
Zsófi a vállára akasztott egy kirándulótáskát, abban vitte magával a szükséges élelmet, ruhát meg egyéb holmit, Zsolt egy hátizsákba pakolta be mindezeket a fia részére. Míg az asszony állandóan igazgatta egyik kezével a válláról csüngő batyut, addig Zsolt mindkét kezét szabadon használhatta, a hátizsák kirándulóbatyunak praktikusabb volt. Menetközben botot faragott magának az úton heverő faágak egyikéből, de a fia azonnal kunyerálni kezdett, készítene-e neki is egy pálcát?
– Nem való még kisgyereknek a bot – ellenkezett az apja. – Bajt okozhatsz vele.
– Nem vagyok már kisgyerek! – toppantott mérgesen Zsoltika.
– Jól van fiam – egyezett bele az apja. – Tényleg nagyfiú vagy, de a bot még neked sem való.
– Zsolt bácsi! Tessék neki faragni egy botot! – kérlelte Katinka is megállva a felnőttek előtt.
– Miért fontos az neked? – csodálkozott el Zsolt.
A kis szöszi tündér félrehajtotta a fejét, úgy válaszolt.
– Akkor elkérhetném tőle.
Mindkét szülőből kitört a nevetés.
– Tudjátok mit? – kettévágta késével a saját botját. – Ha megígéritek, hogy nagyon vigyáztok, soha sem hadonásztok vele és nem is dobáljátok, megkaphatjátok az enyémet. – Mutatóujjával megfenyegette őket. – Egyetlen egyszer észreveszem, hogy megszegitek a tilalmat, elveszem mindkettőtöktől.
Katinka és Zsolti buzgón bólogatott belegyezésük jeléül.
Ettől kezdve úgy mentek tovább, hogy a két gyerek vidáman csapkodta maga előtt a füvet a bottal, nagy riadalmat okozva ezáltal az aljnövényzet lakói között. A két felnőtt mögöttük ballagott, és beszélgetett, aztán amikor megérkeztek egy elkerített részhez, ami mögött erdei állatok bóklásztak, akkor a gyerekek háta mögé állva legeltették szemüket a csemetéiken, amint gyarapszanak ismereteik az erdők állatvilágáról.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 36 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Több elférne belőle.
Köszönöm, hogy elolvastad!
El tudná nekem valaki nekem ezt magyarázni?
Legjobb lenne persze, ha az író tenné ezt, de bárki segítségét szívesen fogadom.
Nem rudom jár-e még erre az oldalra.
Engedje meg, hogy kifejezzem mély tiszteletemet,
a két egybefüggő rehénye: A Páternoszter és a
leáll a gép miatt. Nem tartozok a fiatal korosztályhoz,
de nagy örömmel olvastam mind kettőt. Amikor Mártát lelőtte azaz őrül
nő, könnyek szöktek a szemembe, ugyanúgy mint amikor a kis Szilvike
mindta Zsófinek (Nekem nincs Anyukám. Lszel az Anyukám?)
Lentebb az egyik válaszában írja, hogy ajánlja Az Őrségváltás címűírását.
Sajnos ezen az oldalon azt nem találtam meg. Azt szeterném megtudi, hol olvasható ez a törénet. Gratulálok az írásaihoz és további sikereket
kívánok.
Üdvözlettel
István.
Az őrségváltás-t elolvastad-e?
Várom az írásaidat!
Sajnálom, hogy úgy gondolod vége Zsófiék történetének.
Te vagy az Író! Meg hajlok akaratod előtt /de soha ne mond,hogy soha 🙂/ !
Tisztelettel Milamber!
Nem mondtam búcsút az oldalnak, tehát nem állítom, hogy többé nem írok erotikus történetet. Azt állítom, hogy Zsófi és Zsolt történetének vége, nincs hová folytatni tovább.
Tudod, egyszerre sok dolgot nem lehet csinálni, én most nem erotikust írok. Néha, kikapcsolódásképpen talán még jön valami tőlem, nem tudom.
Üdv!
Remete.
Köszönöm a gyors válaszodat!
Emailt küldtem remélem nem zavarlak vele.
Szerintem a két kisregényed így jó, ahogy van. Elég nehéz kitalálni hogyan oldasz meg különböző konfliktusokat, mert egyrészt nem ismételheted magad, másrészt az olvasót valamilyen szinten le kell foglalni. Neked ez korrektül sikerült. Ez nem csak az én véleményem.
Az erotikára visszatérve. Megmondom őszintén sokszor átugrottam az „akciókat”, mert maga a történet annyira lebilincselő volt.
Nem szeretnéd esetleg folytatni a történetet. Régen írtál ide. Szerintem vagyunk egy páran, akik értékelik ezt a fajta erotikát. Tudom „másfajta” regényt írsz, de abban is néha pihenni kell, töltődni. Ide pedig régen írtál.
A válaszodat előre is köszönöm!
Tisztelettel Milamber!
Ha nincs ellenedre tegezni foglak, itt mindenki mindenkit tegez, még akkor is, ha harag van a beszélők között, közöttünk pedig erről szó sincs.
A Páternoszter végén valóban nem érezhettél mindent elsöprő szerelmet, hiszen mondhatnám, nem is önként találtak egymásra, hanem az élet sodorta őket egymás mellé - ámbár talán emlékszel rá, a regény elején volt közöttük kapcsolat, ami már akkor kölcsönös vonzalom volt, csak éppen közbejöttek dolgok.
Zsolt és Zsófi valóban szerelmesek voltak egymásba, annyira, hogy ezért még elhagyni is képesek voltak egymást, és ez nagyon nagy dolog. Ez igazán egy képtelen gondolat: - annyira szeretlek, hogy elmegyek, hogy boldogan élhessünk. Vergődve álltak lábra mind a ketten, de az életben a problémákon túl tudunk vergődni, és néha az is hasznos.
Nagyon sajnálom, hogy ezt a konfliktust, a megoldással együtt sehogyan sem tudom átültetni olyan környezetbe, ahol mentessé válik az erotikától - pornográfiától, mert érdemes lenne a nagyközönségnek is megmutatni, de így nem lehet. Aki így is elolvassa, remélem jól szórakozik.
A folytatásban miért nyírtam ki Mártát?
Azért, hogy legyen megoldás. Azoknak az embereknek az erkölcsével nem fért össze más megoldás. - Megcsallak, megcsalod - ez nem az ő műfajuk, és az enyém sem. Az erotika és a nemiség szabad vállalása a számomra nem egyenlő a hűtlenséggel, a csalással. Véleményem szerint a Leáll a gép sokkal feszesebb, és sokkal jobb írás, mint a Páternoszter. (közben talán tanultam). Remélem, tetszett, és remélem, a karakterek is tetszettek. Elárulom. Mielőtt kinyírtam Mártát, napokig hezitáltam, és csak hosszas elmélkedés után választottam ezt a megoldást, magam sem voltam megbékélve az ötlettel, de másképpen nem ment.
Írok-e ide? Ha úgy adódik igen. Itt jelentem meg először, azóta is hálás vagyok az itteni stábnak ezért, de most nem erotikus írásokat írok, és azok itt nem kelendők, nincs is ilyen kategória. Ide is feltöltöttem a legfontosabb munkám alapján megírt két fejezetet - erotikus változatban, a Látogatás (Elke és Léna) címmel. Ezek - Az őrségváltás - ösvény az időben címmel jelentek meg egy testvérlapon, amelynek itt nem akarok reklámot kelteni, talán nem lenne tisztességes, de ha kapok tőled valamilyen E-Mail címet, akkor megtudhatod, hogy hol találod meg. A nyilvános címem: remeted.laszlo@freemail.hu
Ezen az oldalon megtalálhatod még a szerelemleckék című írásomat, talán az is érdekel.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel, remélem olvasni fogod egyéb munkáimat is.
Üdvözöllek!
Remete.
Köszönöm először is a válaszát.
Amikor elolvastam a „Páternoszter” kisregényt, megmondom őszintén, Én csalódott voltam.
Nem éreztem Zsolti és Márti között azt a szerelmet amit Zsófinál leírtál /bocs a tegezésért/.
Megmondom őszintén nem tetszett a befejezés. Talán, mert nekem is megvan az életben a saját „Zsófim”.
Szinte a kapcsolatunk ugyan az mint Zsófi és Zsolt között. A gyerek probléma „mellékhatása” nélkül.
Nemrég olvastam, hogy a másik írásodban találkozhatok a szereplőkkel.
Egyből elolvastam /többször/. Tetszett a befejezés bár sajnáltam Márti halálát.
Többet is olvastam volna róluk, de megértettem ők itt csak mellékszereplők.
Nem lehetne esetleg folytatni? Régen írtál már nekünk /olvasóidnak/.
Kíváncsi lennék pl. a gyerekek mit szólnak szüleik kapcsolatához. Az anyósék és a barátoknak mennyire tetszik a „kapcsolat. Összeköltöznek stb.? Megannyi kérdés, amit csak te tudsz leírni olvasóknak azzal az érzelem világgal amelyet szeretünk tőled. Szerintem vagyunk egy páran akik szívesen olvasnák.
Tudom régen írtál. Nem hiányzik egy kicsit az írás?
Még egyszer köszönöm az írásaidat /komolyan/!
Tisztelettel Milamber!