Egy fiúról 7. rész

A másnapi ébredésem nagyon nehéz volt, sokáig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, mire észrevettem, hogy még mindig az arcomon van a húgom bugyija, addig eltelt vagy két perc.
Aztán halk kopogást hallottam az ajtón, a bugyit gyorsan lekaptam a fejemről, és a takaróm alá rejtettem, de már nyílt is az ajtó, anyám jött be:
– Jó reggelt kisfiam, jól aludtál?
– Mi az hogy, gyönyörű éjszaka volt, persze nem csak az alvás része!
– Ej hát, fejezd ezt be, nem kell mindig ezzel foglalkozni, történt ami történt, felejtsük el!
– Szó sem lehet róla, amíg fel áll a farkam, mindig eszembe fog jutni, talán még azután is.
– No elég legyen ha mondom – tettetett dühvel ült le az ágyam szélére – már elmúlt kilenc óra, ideje felkelni!
– A szokásoknak megfelelően én már régen fenn vagyok, legalábbis egy részem. – néztem le jelentőségteljesen a dudorodó takaróra
– Édes fiam egyszer még a nyughatatlan farkad miatt bajod esik. – mosolyodott el
– Eddig csak jó dolgokat köszönhetek neki, például tegnap este átéltem életem legjobb szopását!
– Ne légy ilyen vulgális – szólt rám némi szégyennel a szemében, és zavarában az álló farkamra tette a kezét.
– Na látod ilyen egy igazi anya, aki mindig tudja éppen mi kell a fiának.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és a hugi rohant be rajta:
– Nem hagytam itt a – elakadt a szava mikor meglátta, hogy anya is a szobában van – szóval a izé nem is fontos.
Egy póló volt rajta, ami combközépig ért neki, mellei szinte átszúrták a vékony anyagot.
Tekintete végigfutott rajtunk, és megakadt a szeme anya kezén:
– Jó reggelt! – vágta ki magát frappánsan
Gyorsan megfordult, és elindult az ajtó felé, ekkor vált láthatóvá, hogy nem visel bugyit, a kerek popója vigyorgott ránk a felcsúszott póló alól.
– Állj csak meg kisasszony! – szólt utána anya – Miért flangálsz bugyi nélkül?
– Nem flangálok. – válaszolt hegykén – szerintem egyébként sem zavar senkit, ugye bátyus? – és egy gyors mozdulattal megcsippentette a két kezével a póló két oldalát, és derék magasságig felemelte, miközben maga is megnézte hogy jól látható e az egész öle.
– Engem aztán nem. – válaszoltam egy nagy nyelés után, mert a szám teljesen kiszáradt.
– Takard el gyorsan magad, nem kell itt mutogatni, láttuk már mindannyian.