Erotikus utópia

A kötél egy kicsit a csuklómba vágott, ahogy a Vezető megrántotta. Nem volt kellemetlen, csak az irányváltást jelezte, ahogy befordultunk valami folyosó-félén. Hogy milyen lehetett az a hely pontosan, nem tudtam, hiszen be volt kötve a szemem, csak azt éreztem, hogy kissé hűvös fuvallat csap meg, és cipőm sarka kopogott a padlón. Könnyen lépkedtem, amerre a kötél húzott, a talaj sima volt. Többször befordultunk, aztán megálltunk, és vártunk. Körülöttem léptek zaja hallatszott, puhák és kopogósak, de mi csak vártunk. Nyilván egy lift volt, ahova értünk, mert surranó ajtónyílást hallottam, aztán a Vezető továbbhúzott egy-két lépést, majd ismét megálltunk. Éreztem, hogy lefelé indulunk. "Mintha a pokolba szállnánk alá" – gondoltam. Furcsa volt kissé ez a titkolózás, hogy bekötötték a szememet, de talán ez is csak a játék része volt. Mindenesetre én izgalmasnak találtam. Az utóbbi hónapok unalmas hétköznapjai után igazán vágytam már egy kis kikapcsolódásra, és főleg izgalmakra. Nos, azt mondták, itt megkapom.

A lift megállt, és újabb rántás jelezte az irányt. Sokáig mentünk előre, és jobbról-balról folytott zajokat hallottam, tompa nyögések és sikolyok szűrődtek ki innen-onnan. Aztán megint megálltunk, a Vezető kinyitott egy ajtót, és maga után húzott. Egy falhoz lökött, amelyet érdesnek éreztem, ahogy a csupasz vállam hozzáért. Eloldozta a kezemet, de aztán rátett valamit mindkét csuklómra, és a falhoz rögzítette úgy, hogy alig tudtam megmozdítani. Fémből lehetett az a valami, talán bilincs volt. Majd éreztem, hogy a bokámra is rácsatol valamilyen hideg fémtárgyat, és amikor megpróbáltam felemelni a lábamat, egy lánccsörrenéssel megakadt, épp csak tíz centire tudtam mozdítani. Nem sokáig tűnődhettem a helyzeten, mert valaki elkezdte kibontani a bőrfűzőmet. Határozott mozdulatokkal húzta szét, és amint hozzáfért a melleimhez, egyből elkezdte őket masszírozni. Elég kemény volt, és a mellbimbóimat is morzsolgatta, csipkedte. Ezt nagyon izgatónak találtam. Hirtelen abbahagyta, és távolodó léptek neszét hallottam. Aztán vagy tíz percig semmit, csak álltam ott megláncolva, csupasz mellekkel, és vártam. Ekkor újabb léptek közeledtek, de ezúttal többen voltak. "Ez lenne az" – hallatszott a Vezető mély, öblös hangja.