Erdei tündér

Na, ezt jól megszívta... A többiek iszogatnak, mulatoznak, dumálnak, őt meg elküldték fenyőfáért az erdőbe, hiszen végül is karácsony van, legyen már mit feldíszíteni...
Az egész banda itt van, eljött mindenki. Néhányukkal már hónapok óta nem találkozott. Megfogadták, hogy legalább évente egyszer, így karácsony táján összejönnek – hogy aztán ebből majd mi minden fog megvalósulni, az már más lapra tartozik...

Annak ellenére, hogy a szakadó hóesésben neki egyedül kell a fáért menni – senki sem akart vele tartani, hiába kérte őket – szíve mélyén kicsit örült is, hogy végre csönd lesz körülötte. Túl nagy ez a nyüzsgés, megszokta már, hogy egyedül van, csak szól csöndesen a zene, a kutyája ott szuszog mellette, azt csinál, amit akar... itt meg alkalmazkodni kell ehhez a sok emberhez.
– Hol a francba van a fejsze? – kiáltott be a nyüzsgő társaságba... de senki sem hallotta.
– Hol van az a kurva fejsze? – ordította. Erre csönd lett, mindenki ránézett, majd egyszerre mindenki nagy röhögésben tört ki. Tényleg mulatságos látvány lehetett, amint a három számmal nagyobb medveszőrbundában ordítozik az ajtóban...
– Kint a kamrában kedves, a farakás mellett. – mondta az egyik lány, akié a kis faházikó volt.
– Aztán el ne vessz nekem! – mosolygott, és egy csókot nyomott a homlokára.
– Tudjátok mit, vissza se jövök... csak holnap reggel. Elleszek én valamilyen helyes erdei tündérkénél. – mondta a fiú dühösen.
– Itt édes a legközebbi ház is úgy 5 km – re van... erdei tündér? Az esetleg én lehetnék, úgy hogy siess vissza. – mondta a lány és becsapta a fiú orra előtt az ajtót.

Megkereste a fejszét, benyomta az övébe és elindult. Fogalma sem volt, milyen irányba menjen, mindenfelé csak hatalmas fenyőket látott, kicsiket sehol sem.
– Olyan helyet kellene keresnem, ahol ritkább az erdő – gondolta – ott talán lesznek kisebbek is.
Nagyon nehéz volt a medveszőrbunda, de olyan erős szél fújt, hideg is volt és szakadatlanul hullott a hó, a bunda pedig jól melegítette. Kicsit félve nézett hátra, de még mindig látta a távolban a kis házikót.
– Basszus, még elveszek – gondolta – de megtapogatta a mobilt a bunda belsejében, érezte, hogy ott van, bármi is történik, hív a haveroknak...