Leáll a gép 10. fejezet

– 1 -

A szombat esti koncert szenzációja az Anita által felfedezett dal, a Füst száll a szemedbe lett. Soma kitett magáért a hangszereléssel, a kommersz popzenében szokatlan módon csoportosította a hangszereket, és a vokált.

A szám a vonósok halk akkordjával indult, dob nélkül, csak egy hárfa húrjairól lehetett érezni a lassú ritmust. Aztán Anita bársonyos hangjával feleselve egy visszafogott hangú trombita csatlakozott a dallamhoz, mintha párbeszédet folytatnának egymással. A sorok végén lévő hangokat, Anita hosszan kitartotta, meglebegtette, csillogtatva hangjának ezernyi színét, a fakó bánatostól, a szerelemben, és csalódásban még kezdő diáklány vékonyabb, csilingelő hangjáig. Lassan a nagy létszámú vokál is életre kelt, és a második versszak alatt, már a sokszólamú hangzás felé is kiterjesztette a hangképet. Aztán a középrésznél újra elvékonyodott a kíséret, és az ének mellett a főhangsúly, egy pergődob harciasnak tűnő osztinátójára került. – Pam papapapam – ismétlődött a feszültséggel telt légkörben, majd megint az első versszak jött, teljes díszben zengve, az egész vokál és zenekar által kísérve.

A középrészhez igazodó gitárszóló alatt, Anita improvizációszerű éneke párbajozott a valóban keményre, metálosra torzított gitárhúrokkal, aztán az utolsó versszakot újra együtt adták elő, most már gitárral kiegészítve az egész együttest. A befejezésnél, a hosszan kitartott hangot, csak egyetlen üstdob pergetése festette alá, és végül egy hatalmas tussal véget is ért a szám. Nem nyújtották el hosszan, a megfelelő hatáshoz pontosan ez az alig háromperces időtartam kellett.

A siker óriási volt, a szakma elfeledte, hogy egy hónappal korábban a dzsessz műsor enyhén szólva is, mérsékelt sikert aratott, és Anita előnye a versenyben ismét tetemes lett.

Dodó, az egykori partner, egyre rosszabb kedvű lett. Ő volt a lány legkomolyabb ellendrukkere, de erről az ifjú énekes csillag, semmit sem tudott. Korábbi életével lassan teljesen elhaltak a kötődései. Rengeteg munkája volt, rengeteg tanulnivalója, már nem csak két órát járt hetente énektanárhoz, hanem duplázott, két alkalommal is felkereste énektanárát, aki sokat javított amúgy is szép hangján.

Kapcsolatainak elszakadása, nem szándékos elhidegülés volt a régi barátoktól, nem fennhéjázás, és nem is a hírnévvel együtt járó szédülés. Még mindig szerény volt, egyszerű, de a kemény munka, elvette a szabadidejét, és új társaival, a zenészekkel kötötte össze őt.