Iskolaorvos

Első nőgyógyászos élményemet még kamasz gyerekként szereztem. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megítéljem, helyes-e ami történt, nem beszéltem róla azóta senkinek, így utólag visszagondolva viszont nagyon durva, és szerencse, hogy nem lettek későbbi hatásai.
Elsős gimnazista voltam akkor. Tél vége volt, még nagykabátban járt mindenki, és vastag pulóverben. Szóltak előre, hogy másnap elmarad az utolsó óra, mert orvosi vizsgálat lesz, de készüljünk fel rá, hogy tovább kell maradni, ha nem végzünk. Örültünk neki, ha jól emlékszem matekórát úsztunk meg. Háromnegyed egykor mindannyian lent zsúfolódtunk a rendelő kicsi öltözőjében, a falak mellett körben padok voltak fogasokkal, és középen is, egymásnak háttal fordítva. Alig fértünk el, páran leültek, de a legtöbben állva vártuk, hogy elkezdődjön a vizsgálat. A folyosóra tilos volt kimennünk.
Pár perc elteltével kijött az ápolónő, felolvasta a sorrendet, mondta, hogy mindenki jegyezze meg ki után következik, én az utolsó előtti voltam. Amikor végzett, közölte, hogy vetkőzzünk le fehérneműre, úgy várjunk a sorunkra, senkire nem akarnak várni amíg leveti a ruháit. Ledöbbentünk, ahogy visszament a rendelőbe, sustorgás futott végig köztünk, ennyire már nem voltunk gyerekek, hogy egymás előtt majdnem pucéran ácsorogjunk. Persze a fiúk szemében látszott a titkolt öröm. A sorban a legelső az egyik legnagyobb dumás srác volt, szerencsére, ő megtörte a csendet, és gyorsan ledobálta a ruháit, egy szál boxeralsóban beállt az ajtó elé. Aztán az utána következő fiú is követte példáját. El is kezdődött rendben a vizsgálat, pár percet volt bent mindenki, lassan fogytak az osztálytársak. Emlékszem a pillanatra, amikor az első lányra került a sor, bizonytalanul, szégyenlősen kezdett el vetkőzni, a legtöbb fiú nem is próbálta palástolni érdeklődését, kifejezetten bámulták szegényt. Nem volt a legszebb lány az osztályban, szemüveges, seszínű hajú, mégis izgatónak tűnhetett, ahogy bugyiban és melltartóban áll a többiek között. A nadrágját az utolsó pillanatig magán hagyta, aztán a sarok felé fordulva, lassan tolta le. Fehér bugyi volt rajta, így csupaszon elég szép feneke volt. De nagyon lehetett neki, szívből örültem, hogy amikor rám kerül majd a sor, már csak páran lesznek ott.