Színház után... 1. rész

  Sikerült kéz alatt szinházjegyet kapnom az egyik felkapott darabra. Kettőt. Én viszont jelenleg egyedül élek, így elkezdtem partnert keresni erre az estére. Akárkihez fordultam, mindenki foglalt volt. Végső mentsvárként felhívtam a nővérem, ha már valamikor színház rajongóvá tett, legalább ő jőjjön velem. Bár egy kicsit bonyolította a dolgot, hogy a családjával vidékre költöztek. Így ha későig maradtak itt is kellett aludniuk. Valahogy megoldotta, így rendben lett a szombat este.
 Az előadás méltán volt nagy siker, utána vacsora, ahogy illik, majd séta haza. Kellemes nyáreste volt, Rajtam az öltöny, rajta hosszú mélybordó bársonyruha, baloldalt nem szerényen felsliccelve. Nagyjából a lágyékáig. Ha nagyobbat lépett az egész lábát láttatta. Széles, mély dekoltázsában gömbölyű mellei szép egyenes vonalat rajzoltak ahogy összenyomódtak. Melltartót nem is kellett felvennie, amúgy sem szerette ha hátul kilátszik a "seggigérő" kivágásban amit vékony keresztpántok igyekeztek összefogni. Azért egy selyemkendőt terített magára, mégis szinházba mentünk...  Csak akkora magassarkút vett fel hogy járni is tudjon benne, kb tíz centist. Attól nem kellett félnie hogy magasabb lesz nálam, én ugyanis 186 centire nőttem, ő maradt 169. Emellé volt kb 55 kiló. Mielőtt valaki hányolná 95C/70/90 Bombanő! Megnéztek minket, mi pedig nem is titkoltuk hogy tudjuk miért.
 Ahogy hazaértünk ment is fürdeni. Unatkoztam,  így felajánlottam hogy megmosom a hátát.
– Szeretnéd mi? Egy kis tipi – tapi, kuksi? Aztán meg gyors recska? Nőlj már fel, öcsi! – Így ez ugrott. Elkezdtem inget, nyakkendőt levenni Mire:
– Róóbíí! Nem hoztam be törcsit, ott van a nagy kék táskában...
– Ééés?
– Hóózd bee léécíí...
 A tusolóban állt, háttal.
– Add be légyszi. – Kérte, majd mikor megkapta körültekerte magán és megfordult.
– Megvagyok, cserélhetünk.
– Jó, és az én hátam? – Gondoltam vicces leszek.
– Háát, végül is, miért ne legyen jó napod? Homok, súrolókefe van?
– Na, elég volt, kifelé...
– Jól van naa, lehet anélkül is...
Gyorsan levetkőztem, magamra engedtem a meleg vizet. Hátat fordítottam neki.
– Elzárjam?
– Nem kell, még nem törölköztem meg. – Tehát meztelen, futott át az agyamon.
– Ezt mindig szeretted. – Mondta miközben a tarkómon kezdett szappanozni.
– Igen, és mióta nagyfiú vagyok azt is tudom miért.
– Ó, akkor nagyon finom leszek!