Tory hétfője 1. rész

Elképzeltelek ma : – ) kivételesen amint másként kelsz fel reggel, mintha számítanál rám, szoknyát húzol és a legkisebb tangát veszed fel, amit a szekrényben találsz, ami alig takar valamit tested legfinomabb gyümölcséből. A harisnyanadrág helyett a szekrény mélyén lapuló combfixeset veszed fel, loppal, nehogy az otthoniak megneszeljék. : – ) Kivételesen nem veszel fel melltartót, csak egy blúzt, ami alatt átsejlik csodás kebleid alakja, és a férfiingerlő bimbók hegye is jól kivehető udvarával együtt, mielőtt a férjed meglátná, erre egy rafinált mellényt veszel, aminek a színe megy a szoknyádhoz, magas szárú csizmát öltesz, és a normálisnál magasabb pulzusszámmal utcára lépsz... A lépcsőházból kilépve kicsit megcsíp a hideg végigborzongsz egész tested, a bimbóid acélosan megkeményednek, hirtelen ötlettel engedsz a hidegnek, és fittyet hánysz a beretva szélre, szinte már élvezed hogy a blúzod anyagát majd átdöfik a bimbók, és a kabátod alatt kigombolod a mellényed felső gombjait, a mellényt visszahajtod, hogy a melleid alatt keresztezzék egyedül a testedet, kihangsúlyozva kebleid teltségét, ás szinte a meredező bimbókat hagy feszítsék a blúz anyagát... Ahogy lépdelsz tovább hópehely érintését, érzed az arcodon, pillanatra végigcikázik rajtad egy villám, mintha nem is önmagad lennél, hanem valami múltadba megbúvó sejtmemóriádban lappangó amazon ősöd, a feléd hulló hópelyhek érintését a melleden akarod érezni, a véred szinte zubog, a pulzusodat a füledben hallod, forr az egész tested. Ahogy tovalépdelsz arccal a hóesés felé, lassan elkezded szétnyitni a kabátod.
A hideget már egyáltalán nem érzed... Ahogy a kabátod felső részét szétnyitottad, szinte fellélegzel, mintha elindulásod óta most vennél először levegőt. Hírtelen teljesen felszabadultnak érzed magad, mintha ma minden más lenne. Hirtelen ötlettel kigombolod a blúzod két felső gombját és ismét a hóesés felé fordulsz, érzed a bőrödön a hópelyhek érintését, apró tüskék, melyek szinte perzselnek, és mindegyik cseppenként megmarad a bőrödön. Érzed, ahogy a megolvad cseppek lassan végigfolynak a bőrödön és legördülnek a melleid között, szinte már indul a kezed, hogy kigombolod a következő gombot is, ahogy kigombolod elakad a kezed a mellényben, eszedbe jut hogy már végig látható a melled, a blúzod teljesen áttetszővé változott az olvadt hópelyhekől, ettől még jobban pezsegni kezd a véred.