Egyetlen meleg-féle élményem

29 éves férfi vagyok, normális, átlagos fazon, teljesen hetero régen is és most is, néhány éve házas is vagyok és minden kitűnően működik. A "teljesen" – en persze lehet majd vitatkozni, de a lényeg, hogy én heterónak érzem magam. Ami a vitát kiválthatja, hát éppen ezt fogom most leírni.
Volt egy pár, Zoli és a felesége. Zoli nejét a nejem ismerte korábbról, innen az ismeretség, Zoli néhány évvel idősebb volt nálunk, ő akkor a harmincas évei közepe felé járt. Viszonylag rendszeresen összejártunk, sima vacsorák, nyáron a szokásos grillpartik, volt, hogy együtt szilvesztereztünk, de ennél semmi több.
Egyszer Zoli felesége egy hét közepi napon a hét második felére elutazott külföldre, az eset szempontjából, mindegy miért.
Zoli péntek délelőtt rám telefonált, hogy szörnyen unatkozik, ugorjunk el este meginni néhány valahol, én rögtön mondtam, hogy miért ne. Megbeszéltük, hogy hét és nyolc között találkozunk náluk.
Én nagyjából pontosan is érkeztem, csengettem a kaputelefonon, de harmadszori gombnyomásra sem vette fel senki, persze mobilon felhívtam Zolit, aki közölte, hogy még zuhanyozik, majd gyorsan kinyitotta az ajtót és letette a telefont.
Én felmentem, bementem a lakásba. Jó meleg volt, leheveredtem a nappaliban a kanapéra, és néztem valami buta talkshow – t az egyik kereskedelmi adón.
Zoli még vagy negyed óráig szöszmötölt, majd kijött a fürdőből, csak úgy dőlt utána a gőz, egy köpeny volt rajta, ebben tűnt el a háló és a gardrób felé.
– Igyekezz már, mit szarakodsz – kiabáltam be neki – nincs foglalásunk, azt se tudjuk, hova akarunk menni, de kilenc után semmi normális helyre nem tudunk leülni.
– Nyugi, jövök – kiabált, és hallottam, ahogy húzogatja a fiókokat.
Eltelt pár perc, már untam a tévét, felálltam, gondoltam, odamegyek, addig is tudjunk dumálni.
– Figyelj, hova menjünk? Én elég éhes... – kezdtem, miközben mentem a háló felé, de ahogy beléptem, azt láttam, hogy Zoli, éppen áll fel az ágyról és a nyitott köntösét húzogatja össze magán, de láthatóan nem ment, mert állt a farka, mint a cövek.
– Ne idegesíts már, itt várlak, te meg a faszodat vered! – röhögtem, de elég zavarban voltam.
– Jó, nyugi... – láthatóan ő is zavarban volt – megyek... baszki...
Kimentem és vártam. Közben megjött Zoli hangja is.
– Mért, baszod, veled még sose fordult elő?
– Hát oké – mondtam – nem is az, persze, csak úgy hogy most... meglepődtem, na.
– Jó, csak amióta... elment minden nap kiverem – közölte hirtelen meglepően nyíltan.
– Nem mondd már, hogy annyira hiányzik!
– Nem is az, csak amikor itthon van, nem nagyon rejszolok, mert akkor kevésbé van kedvem vele kefélni, most valahogy pár napja, ahogy elment, egész nap a faszomat gyúrom, most nem baj, ha nincs kedvem másra – nevetett, miközben kijött a hálóból. Még mindig a köntös volt rajta, de hozta az ingét és az alsóját és leült a kanapéra ő is.
– Barátom, neked még mindig áll – mutattam a köntösére.
– Ja, mondom, a fürdőben már ráizgultam, de hagyjuk. Menjünk! – mondta. De nem mozdult. Zavarban voltam én is. Láttam rajta, hogy húzogatja össze az ágyékát, gondolom, már a végefelé zavartam meg, elég vacak érzés, ha az orgazmus előtt abba kell hagyni, tudom.
– Bazmeg, engem nem érdekel, fejezd be, de utána menjünk tényleg! – mondtam és én is meglepődtem ahogy azt vettem észre magamon, hogy valahogy izgat az egész.
– Mi? – nézett rám – itt vegyem elő és verjem ki?
Ütésként ért a kérdés és különösen az, ahogy belém nyilalt a gondolat: igen, itt verd ki! Mégis mást mondtam:
– Hát nem erre gondoltam... húzzál vissza a fürdőbe, vagy ahova akarsz, de nem baszakodjunk már itt.
Csend volt, Zoli megmozdult, rám nézett, felhúzta a szemöldökét és én is néztem rá.
Halkan szólaltam meg:
– De... Végig is nézhetem... – készen álltam arra, hogy valami poénnal üssem el, ha hülyén jön ki, Zoli nevetett ugyan, de láthatóan ő is zavarban volt.
– Hát nézzed! – mondta végül, én nem válaszoltam erre, csak néztem rá, erre benyúlt a köntöse alá, szétnyitotta és kiemelte belőle a farkát. Nem volt teljesen kemény már, a markába fogta, felhúzta rajta a bőrt, láttam, ahogy szabaddá válik a makkja, majd lassan, kis mozdulatokkal húzogatni kezdte. Pillanatok alatt kőkemény lett. Egy átlagos méretű elég eres faszt láttam, nagy, szőrös zacskók lógtak alatta, de ha a mérete átlagos is volt, ami feltűnt, hogy rövid idő alatt olyan kőkeményre nőtt, hogy ahogy a kezével simogatta, meg sem hajlott, mereven állt, olyan volt, mintha kemény műanyagból lenne.
– Híj, bazzeg... – mondtam, de csak a zavaromat lepleztem és azt az érzést, ahogy lassan az én farkam is keményre duzzad a nadrágomban.
– Mi van? – nézett rám.
Egy darabig még szégyenlősen pillantgattam a kezében lévő farkára, de ahogy láttam, hogy ő egyre kevésbé feszélyezett, már egyre jobban meredtem rá. A keze fürgén szánkázott már a dorongon, ezen és talán a farka keménységén, vagy nem is tudom min látszott, hogy elég közel van ahhoz, hogy kitörjön. Grimaszolt egyet – egyet, fel is szisszent már néha, tényleg látszott rajta, hogy hamarosan beleélvez a markába.
– Mondom – sóhajtotta – a fürdőben már elkezdtem, ez nem fog sokáig tartani így.
Én meg sem szólaltam, próbáltam nem odafigyelni a saját farkamra, ahogy már sajogva remegett a nadrágomban. Szerencsére megint ő volt, aki segített.
– Te nem veszed elő? – kérdezte.
Én elmosolyodtam, de nem mozdultam, erre hozzátette:
– Nem vagyunk buzik, nyugi. Attól se leszünk azok, ha most kiverjük magunknak itt.
– Basszus... – mondtam, és meglepően gyorsan kiléptem a cipőmből és a nadrágomból, az ingemet magamon hagytam, ledobtam az alsómat is, és merev farokkal visszatelepedtem a kanapéra.
Pár percig lassan vertem a faszom, azért lassan, mert nagyon fel voltam izgulva, éreztem, hogy ha rágyorsítok, pillanatok alatt elélvezek, azt meg valahogy nem is akartam, mégis csak Zoli kezdte az egészet, én itt csak mellékszereplő vagyok.
De ez a pár perc nagyon hosszú volt. Le sem vettem a szemem Zoli kőkemény farkáról, a keze és a rúd is csillogott már a kéjnedvektől, a másik kezével pedig időnként a méretes zacskójához nyúlt és erősem meg – megszorította a golyóit. Ekkor már nem gondolkodtam, már nem éreztem szégyent, nem éreztem semmit, csak mérhetetlen gerjedelmet.
– Te... – kezdtem, és egyre közelebb hajoltam a farkához – figyelj...
Rámnézett. Én sorsára hagytam a saját farkam.
– Bevehetem a számba...? – suttogtam.
Nem szólt egy szót sem, meg sem mozdult, csak a tenyerét lejjebb húzta a rúdjá, majd elengedte és hagyta, hogy a hasa fölött szabadon remegjen a fütyköse. Én egyre közelebb hajoltam hozzá, láttam, hogy megrándul, ahogy a leheletem megérinti a lilán feszülő makkot. A tenyeremmel alányúltam, kicsit megemeltem, és arra gondoltam, hogy életemben először érintem meg más férfi farkát, de élveztem, nagyon élveztem ahogy éreztem a vágyat rajta. Lágyan megmarkoltam és elkezdtem ingerelni, simogatni, lassan húzogatni a rudat, ami csúszott már a saját nedvétől, majd jó sok nyálat gyűjtve a számba szétnyitottam az ajkaim és lassan rázártam a vágytól lüktető forró faszra. Zoli felnyögött, éreztem, hogy a számban enyhén meg – megrándul, de én nem mozdultam. Kezemmel lassan húzogatni kezdtem, de a számmal még mindig nem mozdultam. Éreztem a nyelvemmel, ahogy a bőr le – fel mozog a rúdon, de a makkot már nem tudja beborítani, annyira feszült már. Soha nem csináltam még ilyet, de tudtam, hogy nekem mi a jó, így hát azt próbáltam csinálni Zoli farkával is. Lassan kezdtem mozgatni a szám, figyeltem arra, hogy jó nyálasan csináljam, puhán, de határozottan, a lehető legnagyobb felületet ingerelve a makkon. Zoli nyöszörgött az élvezettől. Próbáltam elfordítani a fejem, hogy a nyelvemmel a makk elülső részét tudjam kényeztetni, de mivel még mindig mellette ültem, ezt elég nehéz volt. Egy mozdulattal lehuppantam a földre, a szétnyitott lábai közé térdeltem, kezemmel el sem engedtem őt, majd a számmal ismét beborítottam a merev, nedves fasz kalapját. A nyelvemmel bebugyoláltam az egészet, rászorítottam a makk vágatára és a számat mozdulatlanul tartva csak a nyelvem rezegtettem. Éreztem, hogy Zoli a kitörés előtt áll, reszketett a kemény farok a számban. Gyengéden átfogtam a kezemmel újra és a számmal lassan, puhán hosszú mozdulatokkal kezdtem szopni, kezemmel a szopás ütemére húzogattam lágyan az ajkaim alatt a rudat. Nem tartott sokáig.
– Jaj... ohhh... el... élvezek – nyögte Zoli.
Én éreztem, ahogy keményen bemerevedik a fasza, szoptam még rajta párat, majd amikor elkezdett gyorsabban rángatózni, elkaptam a szám és csak a kezemmel simogattam tovább. Zoli ekkor görcsösen megemelte a csípőjét, majd a következő pillanatban folyamszerűen tört ki belőle az ondó. Én azért nem akartam kapni belőle, a farkát lágyan a hasa felé engedtem és úgy vertem az élvező, remegő faszt. De az óvatosságom felesleges volt, mert Zoli fasza nem spriccelt sugárban, inkább nagy adagokban lendületesen és ritmusosan pumpálta ki a gecit, az egész elképesztő adagot a hasára folyatva. Persze, ahogy vertem a kéjjel lüktető rudat, a spermája a kezemre is folyt, de ez egyáltalán nem zavart, sőt élvezettel éreztem a meleg lucskot a rángó fasz bársonyos bőrére simuló tenyeremben.
Zoli a kéj csendesülésével lassan megnyugodott, lenézett rám és a farkára. A hasán olyan mennyiségű sperma úszott, amit nem is tudtam elképzelni, hogy egy férfiből kijöhet, belőlem legalábbis még sosem csalt ki senki ennyit, néztem, ahogy Zoli oldalán lassan folydogál lefelé a kanapé kárpitjára. Valahogy azt éreztem, hogy Zoli megint zavarban van, nem nézett a szemembe és egyre hülyébben éreztem magam a lába között.
Leültem vissza a kanapéra, nem nyúltunk egymáshoz, pedig a faszom nagyon vágyott rá, hogy kényeztessék, de éreztem Zolin, hogy ő így elélvezve már nem nagyon lesz kapható arra, hogy a szájába vegye egy férfi faszát. Kicsit igazságtalannak éreztem, de nem erőltettem, tudtam magamról, hogy élvezés után nekem sincs kedvem az akcióhoz. Nekem viszont elég volt az izgalomhoz a gondolat, ahogy a faszát a számban kényeztetem, az érzés, hogy én jutattam el egy férfit az élvezésig és izgatott az is, hogy valaki nézi, ahogy a faszomat kiverem. Mégis, valahogy nem volt benne már a hangulatban, hogy folytassuk. Ültünk egymás mellett, lassan újra ebben a világban kezdtük magunkat érezni, a farkam is egyre puhábban feküdt a hasamon és a vágyat kezdte átvenni a mérhetetlenül felizgatott, de kielégítetlen herékből kiinduló sajgó fájdalom.
Ültünk még egy darabig a kanapén, nem bújtunk egymáshoz, nem simogattuk egymást, meg ilyenek, de nekem sem volt ilyenhez kedvem, azt, hogy egy férfit ölelgessek, valahogy ekkor is taszítónak éreztem volna. Zoli volt az, aki megtörte a csendet:
– Elmegyek, lezuhanyzom.
– Már zuhanyoztál – válaszoltam, mire mindketten elröhögtük magunkat.
Aztán mégis én mentem először a fürdőbe. Álltam pucéran a mosdó előtt a nagy tükörrel szemben, lassan megfogtam a sajgó farkamat és anélkül, hogy egy befejezett önkielégítés ötlete lett volna benne, puhán verni kezdtem. Valahogy jól esett, ahogy újra megkeményedik. Álltam a tükörrel szemben, közelebb léptem a mosdókagylóhoz és ahogy most már éreztem, hogy nem fog nehezemre esni az elélvezés, a megkönnyebbülés vágyától hajtva gyorsítottam a tempón: Kicsit vadultam is már, tenyeremmel nem csak a rudat húzogattam, hanem beleköptem a tenyerembe és többször körkörös mozdulattal nyálasan csúszósan végigsimítottam vele a makkomat. Éreztem, hogy azonnal elindul a faszom. Egy pillanatnyi mozdulatlan szünet után hosszú és erős húzásokkal tovább vertem a farkamat, és pár húzás után nagyot hördülve a mosdókagylóhoz szorosan odalépve kezdtem élvezni. Halkan, kéjesen sziszegtem és néztem, ahogy több adagban pumpálja a meggyötört faszom a gecit a fehér mosdóba. A térdemet kicsit megrogyasztottam, a sajgó herémet kéjesen préseltem a hideg mosdóhoz. A sperma szétszórt helyeken nagy foltokba fröcskölődött a fehér mosdókagylóba, érdekes volt, hogy én is fehérnek gondoltam addig az ondót, de a hófehér porcelánon kifejezetten sárgás hatást keltett a gecim. Röviddel ezután, leöblítettem a spermát és remegő combokkal lezuhanyoztam.
Zolival egy jó kis bajor mentünk aznap este. Soha többet nem beszéltünk erről az egészről. Szerintem Zoli azt sem tudja, hogy a fürdőjükben még kivertem a farkam, bár nem csodálkozhatna rajta. Volt, hogy maszturbálás közben gondoltam az esetre, de szerintem ennyi homó fantázia a legtöbbünkben benne van. Én nem keresem az alkalmat, az alkalom sem keres engem, de az is lehet, hogyha megtalálna, ma már nem is élnék vele. Egyszer elég volt. Jó volt, de ennyi.