Kiküldetésen

Egy kelet – európai országban dolgozom, immár négy éve. Eddig a helyiekkel nem sok kapcsolatom volt, talán mert nem kifejezetten kedvelik a magyarokat. Pedig a nok ha nem is gyönyörűek, de mindenképpen érzékiek, mégis, valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy milyen lenne velük ágybabújni.

Múlt pénteken egy távoli városba küldött a főnököm. Még sosem jártam arra, egészen közel van a keleti határhoz, különleges beutazási engedélyt is kellett kérnem a Belügyminisztériumtól. Leszálltam a vonatról, és a tömeget követve fölszálltam az egyetlen autóbuszra, ami a város felé megy. Az állomás ugyanis 6 – 8 km – re van a városközponttól, bár ez a megnevezés talán túlzás arra a beton főtérre. A busz elindult, én nem kapaszkodtam eléggé, és ráléptem egy férfi lábára. – Elnézést – bukott ki belőlem, de már meg is bántam, talán jobb, ha itt nem szólalok meg magyarul. A férfi gúnyosan elmosolyodott, és tört magyarsággal így szólt: – En nem beszelek ezen a nyelven. – Pardon – helyesbítettem leforrázva, noha a férfi nyilvánvalóan értette az előzőt is. Tetszett neki, hogy , most már szemmel láthatóan büszke volt csekély magyartudására, így egész úton őt kellett hallgatnom. Az anyja magyar volt, de senki mással nem beszélt magyarul, társai előtt szégyellhette is. Engem is kifaggatott, hogy mi járatban vagyok. Amikor meghallotta, hogy a Városi Tanács főmérnökével akarok beszélni, harsányan fölnevetett hátborzongató, cigarettától rekedt hangján: – Az ilyenkor már . , mint a – itt elakadt, de gyorsan folytatta – Tudja? Meghívom magunknál, megiszunk néhány pohárral, feleségemmel megismerkedik – és itt kacsintott. Ajjaj, mi lesz ebből – gondoltam, de nem mertem nemet mondani.

A főtéren szálltunk le, és egy széles aszfaltozott utca felé vettük az irányt. Háromszintes házuk kiemelkedett a város szegényes portái közül, tipikus újgazdag háznak látszott. Kiderült, hogy a férfi, akinek még a nevét sem tudtam, a helyi kábeltévé tulajdonosa, állítólag ebből gazdagodott meg, bár én erősen kétlem, hogy egy ilyen szegény helyen ennyi elég a gazdagsághoz. A felesége nyitott ajtót, világoskék bikiniben, mindjárt rajta ragadt a szemem. Nem volt különösebben szép nő, idősebb is lehetett nálam 8 – 10 évvel, de nagy mellei, és a helyzet abszurditása megdobogtatta a szívemet.