Leáll a gép 5. fejezet

– 1 -

Tíz óra volt, amikor Soma leállította autóját a parkolóban. Abban állapodtak meg, hogy a kaputól jelentkezik a mobilon, nehogy a gyerek felébredjen.

Timi ajkán keresztbefektetett mutatóujjával intette csendre, amikor kinyitotta előtte az ajtót.

– Pszt! – suttogta. – Lacika most aludt el. – Beljebb tessékelte Bélát. Nem fogta kézen, mintha szerelmesek lennének, ezt egyikük sem képzelte. Mindketten tudták, hogy csak szervezetük elcsitítása a cél, és ezért lesznek együtt este.

Tímea nem vett fel semmiféle különleges ruhát erre az alkalomra. Nem akarta a gyerek fantáziáját felgyújtani semmiféle különleges viselettel, Somát pedig nem kellett elcsábítania figyelemfelkeltő öltözékkel. Amennyire mégis szükséges volt magára terelni a férfi figyelmét, azt megtette pénteken a zeneterem WC – jében, amikor a pólója alól eltávolította a melltartót.

Melltartó most sem volt rajta, de a laza fehér póló, most nem feszült rá a testére, hanem csak az izgő – mozgó borsószemeket mutatta meg, amint lépteit követve ugrál, és hullámzik a ruha mögött. Kényelmes fehér szabadidőnadrágjában, inkább hasonlított körzeti orvosra, vagy ápolónőre, mint ölelésre vágyó asszonyra, de Béla nem tévesztette volna össze a doktornőjével, mert Timi sokkal jobban vonzotta, mint a doktornő, akinek a köpenye alá szívesen benézett volna kamaszkorában, de aki azóta hozzá képest, sokat öregedett. Ilyen relatív az idő. Tizenöt évesen a harminc éves asszony köpenyének megnyíló szárnyai vonzották a tekintetét, most közel a harminchoz, a csaknem ötvenéves asszony, már kevés hatást gyakorolt a libidójára.

Hirtelenjében nem nagyon tudták, mit is kezdjenek egymással. Most sem volt könnyebb a kezdet, mint az első alkalommal.

– Még mindig zavar, hogy a barátom feleségének csavarom el a fejét – kezdte Béla halkan suttogva.

– Kösz, hogy magadra vállalod, de legalább is közös a kezdeményezés – felelte Timi, kissé hangosabban, mivel ő tudta, milyen mélyen alszik a fia, és nem akart feleslegesen körülményeskedni a sutyorgással.

– Iszol valamit? – téblábolt a konyhaajtó és a szobai bárszekrény között.

Soma nemet intett.

– Köszi, de annyi időnk sajnos nincs, hogy be is rúgjunk. Az egyébként is másfajta élvezet, mint amire ma számítok – elkapta a tétovázó lány karját, és magához húzta. – Jól alszik a fiad? – kérdezte