A pávakör 1. rész

A falunkban működött egy asszonykórus, szerényen pávakörnek hívták magukat. Igaz csak heten voltak, de egy nagyon jó összeszokott csapat volt. Szűkebb pátriánkba már komoly sikereket értek el, több fellépésük is volt. Egy falunapon látta meg őket az osztrák testvérfalunk küldöttségének a vezetője, és azonnal meg is hívta őket fellépni. Először szabadkoztak az asszonyok, de aztán tetszett a hiúságuknak, és rábólintottak a felkérésre.
Ahogy közeledett a"turné" ideje sorban jöttek elő a gondok. Az osztrákok szállást, és ellátást
biztosítottak, de valahogy ki is kellett jutni. Már testületi ülésen is ez volt a téma, nem akarták, hogy két – három autóval menjenek. Jó magyar szokás szerint nagyobb lett volna a slepp, mint maga a kórus. Végül apám oldotta meg a helyzetet, ami egyrészről elvárható volt tőle, mint képviselőtől, és a falu köztiszteletnek örvendő polgárától.
– Majd a gyerek kiviszi őket, ott a mikrobusz csak vissza kell rakni az üléseket.
Megkönnyebbült sóhajokat lehetett hallani, végre megoldódott ez a probléma is.
A gyerek én voltam, Tamásnak hívtak, húsz éves múltam, és a család vállalkozásában dolgoztam.
Szüleim egy igen jó hírű pékséget üzemeltettek, termékeinket a környező falvakba, és városokba is szállítottuk. Volt két Volkswagen mikrobuszunk, és csak remélni mertem, hogy apám az újabbat ajánlotta fel. Élelmiszeripari szakközépiskolát végeztem, majd a pék, és a cukrász szakmát is kitanultam. Anyám szerette volna, ha továbbtanulok, de apám bízott benn, hogy itthon maradok, és majd átveszem a családi vállalkozást. Az az igazság, hogy az utóbbi megoldás tetszett nekem is, én a pékségben nőttem fel, minden munkába belekóstoltam. Tizenhét éves korom óta van jogosítványom, sokat vezettem, sokszor már hajnalban szállítottam az árut, nem egyszer mostoha időjárási körülmények között is. Talán ezért gondolt rám apám, amikor rám testálta ezt a feladatot.
Elérkezett a nagy nap, hajnalban indultunk, aznap este már fellépésünk volt, öt napra szólt a meghívás. Röviden bemutatnám a csapatot Elza volt a könyvtáros, ő volt a vezető, ő tanította a csapatot énekelni. Elza már az ötvenes évei végén járt, alacsony volt, és kövér, tipikus vénlány.