Meghívó

Két éve végeztünk az általánosban és ezért, én nem értettem, és még most sem értem miért, az osztályból két fő járta az osztálytársakat, Reni és Jocó. Nos el szoktam járni a faluba, mint egy mai fiatal. Egyik nap találkoztam Renivel.
– Valamelyik nap megyek hozzád – mondta.
– Miért? – játszottam a hülyét, pedig hallottam róla.
– 2 éves osztálytalálkozót szervezünk, majd hívlak! – mondta. Gyors beszélgetés volt, mert csak az utcán találkoztunk, de elég volt, hogy letárgyaljuk. Aztán gondolkoztam, hogy miért akar jönni mikor máshol is találkozunk. Másnap hív, délelőtt:
– Holnap megyek! – mondta.
– Mikor? – kérdeztem.
– Ilyenkor délelőtt kb., jó az neked?
– Persze, hogy jó. A napom gyorsan elment, és máris itt volt a másnap délelőtt.

Én meg, nyár révén egy szál semmibe feküdtem, amikor a telóm.
– 10 perc múlva ott vagyok. – mondta.
– OK. Várlak. Szépen lassan felkeltem az ágyamból és mondom egy kicsit hideg vízzel lezuhanyozok. Már végeztem és épp törölköztem amikor csöngetnek. Gyorsan magamra tekertem a törölközőt és indultam az ajtó felé. Amikor megláttam az ajtóban a gyomrom aljában egy kis csomót éreztem. Kinyitom az ajtót.
– Hello! – köszöntem.
– Szia! – köszönt vissza.
– Most keltem fel és hideg vízzel lemostam magam, bocs! – magyarázkodtam és szerintem vörösödtem.
– Nincs semmi. – felelt. Behívtam, és ahogy ment előttem a csomó egyre feljebb jött, amikor a kis popsiját néztem.

Leült, kólával de nem kért. Végül is csak egy meghívót hozott, amin az osztálytalálkozóra hívtak. De csak italokkal és már a szeszesitaloknál voltunk, amikor a azt monda, jó. Kimentem és hoztam poharakat, gondoltam akkor koccintok vele. Ahogy vittem ki a cuccot, az egyikkezembe az ital a másikban a kupicák, úgy éreztem, hogy törölköző egyre kevésbé áll meg rajtam. Gondoltam annyira csak megáll amíg, kiérek. Hát kiértem és a törölköző csúszott szét a hímvesszőm meg kapta a vért, a törölköző meg dudorodott.