Leáll a gép 4. fejezet

– 1 -

Tímea hangulata nem sokat javult az esti telefonszex következtében. Kicsit perverznek találta a dolgot, de ezt a csúnya, elítélő véleményt hajlandó lett volna megváltoztatni, ha a kielégüléshez, nem csak egy általában rosszhangulatú, magányos maszturbálás útján juthatna el. Reggel átfutott az agyán, hogy milyen jó lett volna ez a játék, ha nem sok ezer kilométer lett volna közöttük, hanem csak a két szobát elválasztó vékony fal, aztán amikor ezzel a játszadozással már kellően felingerelték egymást, Cinege bejött volna a hálóba, és mellé fekve jól megdugja. Már a gondolattól is nedvesedni kezdett frissen magára húzott bugyija, de teljesen haszontalanul, hiszen nemhogy a férje nem segíthetett rajta aznap reggel, de még saját maga sem tehette, hiszen Lacika már ébren volt, és vékony hangján hívogatta őt. Később, a stúdióba érve megint azon gondolkodott, hogy vajon Soma meddig hajlandó elmenni, a baráti kapcsolatok kockára tételével. Soha sem gondolta volna, hogy ennyi tud okozni Cinege távolléte, és ezért azon sem törte idáig a fejét, hogy a hűtlenség is megutaztatja őt a pokol egy másik bugyrában.

Jó volt a szex Somával, de nem volt jó utána a lelkifurdalás. Most megint azt tervezgeti, hogy a fiú szolgálatait igénybe véve enyhülést keres nemi vágyainak kielégítésére, de előre irtózott az utána következő önmarcangolástól.

Kicsit korábban érkezett a szokásosnál, és így egyedül nyitott, aztán magában üldögélt a hivatalos nyitvatartási idő kezdetéig az asztalánál, kellemetlen gondolatain rágódva.

A telefon csicsergése zavarta meg a rágódásban. Soma nagybátyja az Öreg Muzsikus jelentkezett.

– Soma még nincs ott? – kérdezte bemutatkozás után.

– Sajnálom, még nem érkezett meg – szabadkozott Timi. – Még nem is kezdődött meg a nyitva tartás, én is csak véletlenül vagyok itt.

– Nem baj – mondta az öreg. – Csak azért jelentkeztem, mert van egy kis pozitívum a maguk énekesének dolgában. Megkörnyékeztem a főnökömet, és neki tetszett a két dal. Szerinte is biztató ez a felvétel, és megígérte, hogy felhívja Párizsban Pénzes urat.

– És a főnöke meg tudja győzni a tulajdonost arról, hogy érdemes volna foglalkozni ezzel a kislánnyal? – kérdezte Tímea.

– A tulaj sokat ad a Zsolt szavára – felelte a vén zongorista. – Szakmailag is becsülik egymást, de barátok is.

Tímea gondolkodott ezen a kissé homályos válaszon.

– Mégis, mire számítsunk? – faggatózót tovább.