Irodai pillangók 1. rész - Lesben állva

Piszok jó érzés ám a világ egyik vezető jogi vállalatának dolgozni. Főleg, ha az illető fiatal, lelkes és kicsit is érdeklik a nők. Mert belőlük aztán van itt bőven. Egész nap itt sündörögnek körülöttem, kecsesen bedőlnek a fénymásolónál, mély dekoltázzsal hajolnak előre, amikor az éttermi önkiszolgálóban ebédet választanak maguknak, és csupa efféle finomságot művelnek, amitől minden jóérzésű férfiember megbolondul.

Igen, jó dolog itt dolgozni a Walden és Tsa vállalatnál. Persze áldozatokkal is jár: rengeteg fegyelem, koncentráció, és persze a túlórák. Gyűlölöm a túlórákat. Már senki sincs az épületben, kihalt az egész, mint egy horrorfilmben. Ráadásul még csak egy hete vagyok a cégnél, fogalmam sincs, mit hol találok, talán a legközelebbi vécéig tudok csak elbotorkálni. Mindenhol sötét, a szerencsésebbek már odahaza fekszenek és nézik a focimeccset, de a szerencsétlen újoncot meg itthagyták, hogy várja a japán ügyfelek hívását. Elvégre én ráérek...
Egy merész gondolattal kifűztem és levettem a cipőmet, majd jólesően kinyújtóztattam a lábamat. Hátradőltem karosszékemben, és behunytam a szemem egy kicsit. Végiggondoltam, mi vár otthon: egy üres hűtő, egy hideg ágy. Ennyi erővel itt is maradhatok.

Merengésemből egy magassarkú cipő kopogása riasztott fel. Gyorsan felegyenesedtem, és visszabújtattam lábam a cipőbe. Épp időben, irodám ajtaja kitárult, és Bonnie lépett be rajta. Fekete hajú, csinos, pajzán kis nő volt. Az itt – tartózkodásom hete alatt is rájöttem, hogy az egész részleg bele van bolondulva. Elég volt leejtenie valamit, a kollégák szinte verekedtek érte, hogy visszaadhassák neki. Beszélgettünk egy párszor, de nem hittem, hogy megfelelnék az igényeinek, úgyhogy nem törtem fölöslegesen magam.

De most itt volt, csillogó szemmel támaszkodott az ajtófélfának, és remegő hangon kérdezte:
– Látom, te is benn vagy még... Akarsz látni valami érdekeset?
– Mi lenne az? – kérdeztem. Reméltem, hogy elhív valahova, elkéri a számom vagy ilyesmi, esetleg a rég jó "segítséget kérek" – trükkel kezdi majd.
– Gyere velem – mondta.

Kiléptünk a sötét folyosóra, fel akartam gyújtani a villanyt, hogy lássuk, hova megyünk, de Bonnie észrevette a mozdulatom, és megfogta a kezem.
– Ne gyújtsd fel, nehogy elriasszuk őket – suttogta.
– Kiket? – súgtam én is ösztönösen, de Bonnie csak mosolygott.