Lopott ölelés
Most annak kellene következnie, hogy elmesélem milyen jó a barátnőmmel és mennyivel másabb, mint azok az ifjú hölgyek kiket eddig tudtam páromul. Az utód mindig jobb, az elődnél. Van benne valami különleges, mit nem tudtak eddig. Az a plusz adja meg számomra\számunkra azt az új csodát, mit szerelemnek hívunk. Nem tudok erről mesélni,. Nem tudtam ellenállni annak a késztetésnek, ami valójában sosem múlt el belőlem. Hittem, már rég a múltban él és csak rosszindulat és gúny van a nyomában. De inkább kezdem az elején.
A dátum megjelölése felesleges, így ezt nem is teszem. Ha nem haragszol, csak a saját nevemet adom, mert nem szeretnék senkit kompromittálni. Magam Péter vagyok. A másik két szereplő legyen Viola és Tamara. Azért választottam ezt a két nevet, mert nincsenek ilyen ismerőseim. Egy nagyon rövid és felhős kapcsolat után nem tudtam napirendre kerülni magammal és a világgal. Elfeledtem örülni annak, aminek lehetett és sóvárogtam olyan dolgok után, mik valójában sosem voltak az enyéim. Ebben a zavarban jött Viola. Csodálatos volt. Megvolt benne minden amire akkor és ott szükségem volt. Intelligens volt, fiatal, de mégis érett. A világból sokat látott és ezt a tudást nem gőgre használta. Szerény és visszafogott volt. Engedte, hogy uralkodni vágyásomat rá is kivetítsem egy kicsit. Tudta hogyan kezeljem és csendesen manipulálni is tudott. Olyan ember volt, akiről bizton tudtam állítani, hosszútávon is méltók leszünk egymáshoz. Nem zavart minket semmi. Éltük a csodálatos hétköznapjainkat. Környezetünk elfogadott minket. Pár hónap után arra gondolt belekóstol az önálló életbe. Eltervezte, hogy összeköltözik egy barátnőjével. Róla csak annyit tudtam, hogy Tamarának hívják. Nem volt fontos, hogy kivel lakik majd együtt, csak az, hogy elköltözése eredményezi majd a sűrűbb együttlétet. A költözés napján nem találkoztam titkos lakótársával, mert Ő nem azon a napon költözött oda. Két napra rá egy lakásavató bulit szerveztek, ahová meghívták több barátjukat. Én bőven előbb mentem, mert tudtam társaságban nem illik kiközösíteni a házigazdát. A konfliktus rögtön a megérkezéskor kezdődött.
– Szervusz Drágám! – köszöntöttem kedvesem, miután kinyitotta az ajtót.
– Szia! Engedd meg, hogy bemutassam nekem Kovács Tamarát, az új lakótársamat.
Mikor találkozott a pillantásunk rögtön izzani kezdett a levegő köröttünk.
– Csá! – szólt lenézően.
A dátum megjelölése felesleges, így ezt nem is teszem. Ha nem haragszol, csak a saját nevemet adom, mert nem szeretnék senkit kompromittálni. Magam Péter vagyok. A másik két szereplő legyen Viola és Tamara. Azért választottam ezt a két nevet, mert nincsenek ilyen ismerőseim. Egy nagyon rövid és felhős kapcsolat után nem tudtam napirendre kerülni magammal és a világgal. Elfeledtem örülni annak, aminek lehetett és sóvárogtam olyan dolgok után, mik valójában sosem voltak az enyéim. Ebben a zavarban jött Viola. Csodálatos volt. Megvolt benne minden amire akkor és ott szükségem volt. Intelligens volt, fiatal, de mégis érett. A világból sokat látott és ezt a tudást nem gőgre használta. Szerény és visszafogott volt. Engedte, hogy uralkodni vágyásomat rá is kivetítsem egy kicsit. Tudta hogyan kezeljem és csendesen manipulálni is tudott. Olyan ember volt, akiről bizton tudtam állítani, hosszútávon is méltók leszünk egymáshoz. Nem zavart minket semmi. Éltük a csodálatos hétköznapjainkat. Környezetünk elfogadott minket. Pár hónap után arra gondolt belekóstol az önálló életbe. Eltervezte, hogy összeköltözik egy barátnőjével. Róla csak annyit tudtam, hogy Tamarának hívják. Nem volt fontos, hogy kivel lakik majd együtt, csak az, hogy elköltözése eredményezi majd a sűrűbb együttlétet. A költözés napján nem találkoztam titkos lakótársával, mert Ő nem azon a napon költözött oda. Két napra rá egy lakásavató bulit szerveztek, ahová meghívták több barátjukat. Én bőven előbb mentem, mert tudtam társaságban nem illik kiközösíteni a házigazdát. A konfliktus rögtön a megérkezéskor kezdődött.
– Szervusz Drágám! – köszöntöttem kedvesem, miután kinyitotta az ajtót.
– Szia! Engedd meg, hogy bemutassam nekem Kovács Tamarát, az új lakótársamat.
Mikor találkozott a pillantásunk rögtön izzani kezdett a levegő köröttünk.
– Csá! – szólt lenézően.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
é
én55
2023. december 18. 12:30
#11
Érdekes szituáció.
1
v
vasas62
2023. július 19. 12:58
#10
Valami nem múlik soha.
1
A
Andreas6
2020. március 10. 08:09
#9
Maradiság, ha valami kis tartás van még egy emberben?
1
a
A57L
2019. április 28. 04:43
#8
Nem hozott lázba.Közepes.
1
zsuzsika
2014. november 14. 08:46
#7
Jó.
1
p
papi
2014. március 31. 06:13
#6
Nem rossz
1
Ubesz
2009. február 6. 00:18
#5
Jó kis történet ,nagyon szép cirkalmas mondatokkal! 8p!
1
sihupapa
2009. február 3. 19:37
#4
Andreas ne légy már iyen maradi.
1
Andreas
2009. február 2. 20:34
#3
A pofont megérdemelted? Szerintem azt is megérdemelted volna, hogy ráadásul páros lábbal rúgjon ki, és zúgva szállj, mint a győzelmi zászló.
1
pisti47
2009. február 2. 07:10
#2
Nem rossz-nem rossz. Az ötlet is jó, talán lehetne egy kicsit hosszabb és folytatása is elkelne.
1
T
Törté-Net
2009. február 2. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1